„Mi, n�k, annyira bele tudjuk k�pzelni, magyar�zni hihetetlen alakokba a fant�zi�t. L�ssuk be, a rossz fi�kra bukunk. A csib�szekre, ebadt�kra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben b�zunk. Mindig �tvernek, �gy sajnos sosem unalmasak. �, dehogy v�ltoznak! Kicsit m�g meg is al�znak. V�rni kell r�juk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy eleg�nk legyen bel�l�k. Strat�gi�juk kipr�b�lt, kidolgozott. Cs�kjuk k�b�t�, begyakorolt. �k azok, akik�rt �lni-halni kell. Akik�rt biol�giai bomb�nk robban. Akiket ker�l�nk, m�gis mindig bel�j�k botlunk. Ha v�lasztani kell, �ket v�lasztjuk. A j�fi�k nem mozd�tanak ki p�ly�nk egyens�ly�b�l. Vel�k nincs is mit megb�nni. Ilyet szeretn�nk, de nem ilyet akarunk. Legal�bbis nem k�szen. Sz�val, rossz legyen, amikor elsz�d�t, de azt�n j� legyen a hat�sunkra. �s maradjon is olyan, hogy a t�bbi n�re m�r ne legyen hat�ssal. Esk�sz�m, nem �rtem magunkat. Csoda, hogy szeg�ny j�fi�k belerokkannak a pr�b�lkoz�sba? A rosszak nem, mert �k nem is akarnak �rteni minket. Csak mi �ket. �rd�gi k�r ez.”

A f�lledt d�lut�ni leveg�ben, az �p�letek robosztus alakja t�zhelyk�nt verte vissza a nap �get� sugarait. A l�gy sz�l m�g az �rny�kos helyeken is fel�rt egy h�sug�rz� teljes�tm�ny�vel. Az id�j�r�s a bolondj�t j�ratta az emberekkel. Szeptember els� napja volt, mely a meleg ny�ri h�napok eml�k�vel lengte k�r�l a v�rost. A vas�t�llom�s megtelt ny�zsg� di�k�lettel �s a t�relmetlen�l topog� l�bbak �s ideges sz�v�lt�sok zaj�b�l vid�m csevej sz�r�d�tt ki a ny�ri eml�kek hangzatos sorol�s�val. A 9 �s ¾. v�g�nyon az �reg mozdony m�r indul�sra k�szen �llt �s a fiatalok m�r elfoglalt�k hely�ket a kabinokban. Az ablakokon kihajolva b�cs�ztak csal�djuk tagjait�l, akik a peronon �llva integettek vissza. Ezekben a pillanatokban verekedte �t mag�t a t�meg h�l�j�n n�gy fiatal, akik futva pr�b�lt�k el�rni a vonatot. Minden l�p�ssel k�zelebb ker�ltek az ajt�k fel� �s lelki szemeikkel m�r a kabinban �ltek, k�nyelembe helyezve magukat.
- Ne maradjatok le! – az incselked� hang tulajdonosa h�tra se n�zett. P�r l�p�ssel a t�bbiek el�tt j�rt �s sietve l�pett fel a mozdony egyik szerelv�ny�re. Hossz� fekete haja hull�mokban omlott a v�ll�ra, keretbe foglalva kipirult arc�t. V�r�sre festett tincsein megcsillantak a nap f�nyei, m�g hatalmas k�k szemeit a t�bbiekre vetette. Szapora leveg� v�telek k�zepette t�maszkodott az egyik korl�tnak �s alakj�t finoman engedte sejtetni a kopott farmer �s a hozz� viselt laza p�l�. Nem tellett sok id�be, mire a m�sik h�rom fi� is felsz�llt a vonatra. Lihegve d�ltek neki a v�kony falnak, majd miut�n kif�jt�k magukat �s el�g leveg�h�z jutottak lassan kih�zt�k magukat.
- Legk�zelebb nem vel�nk j�ssz! Hogy lehet ennyi id�t elt�lteni a f�rd�ben? - James szem�ben halv�ny idegess�g csillant, mik�zben testv�r�nek szegezte a k�rd�st.
- Ne engem okolj az�rt, mert a bej�ratn�l kifulladt�l, k�l�nben is, veled ellent�tben �n ismerem �s szeretem is a f�s�t – v�gott vissza, majd gy�zedelmes mosollyal karba fonta a kezeit maga el�tt. Az �les megjegyz�sre Sirius halkan felnevetett, majd bar�tja rosszall� pillant�s�t l�tva ink�bb f�lre ford�totta a fej�t �s arc�n sz�les vigyorral elemezte a mozdony fal�t.
- Miel�tt eldurvuln�nak a dolgok, javaslom, hogy ink�bb keress�nk egy �res kabint – sz�lt k�zbe b�k�t� hangon Remus, �s hab�r �tlet�t nem k�vette ujjong�s a t�rsas�g b�lintott. T�bb vagont is v�gig j�rtak mire siker�lt tal�lniuk egy m�g �resen l�v� f�lk�t. James �s Sirius hanyag mozdulattal telepedett le az �l�sekbe, hossz� ny�jt�zkod�ssal helyezve k�nyelembe magukat.
- Annyira jellemz�, mintha rajtuk k�v�l m�s nem is l�tezne.
- Mond Nina, ugye nem akarsz eg�sz �t alatt ideges�teni? – James t�relmetlen megjegyz�s�re a l�ny csak elfintorodott. Kezeit kecsesen �sszefonta maga el�tt, m�g tests�ly�t egyik l�b�r�l a m�sikra helyezte.
- B�r cs�b�t a gondolat, �pp el�g id�t t�lt�ttem veletek. Ink�bb keresek valakit, akivel lehet besz�lgetni.
- Helyes, menj csak! – James alig, hogy kimondta a szavakat, testv�re m�r hall�t�vols�gon k�v�l j�rt.
- V�rj egy kicsit! �n is arra megyek – sz�lt v�ratlanul a l�ny ut�n Remus, majd m�g visszafordult bar�taihoz, �s az �rtetlen arcokat l�tva fels�hajtott – prefektus vagyok… mi�rt kell erre minden �vben figyelmeztetnem titeket.
- Ez �gy nem teljesen igaz! Nem volt�l minden �vben prefektus – mondta vigyorogva Sirius, mire bar�tja csak egy szemforgat�ssal v�laszolt.
- Ha m�r �gy is j�rk�lsz, nem figyeln�d meg nekem Lilyt? – k�rdezte rem�nyked� hangon James.
- Egyr�szt nem vagyok sem t�rskeres� szolg�ltat�s, sem pedig titkos �gyn�k. De, ha szeretn�d, ide k�ld�m – n�zet bar�tj�ra sunyi mosollyal, ismerve annak v�lasz�t.
- Nem! Nem… majd ink�bb �n megkeresem – hebegte n�mi zavarodotts�ggal a hangj�ban, majd h�t�t az �l�s t�ml�j�nak vetette �s mereven tekintet ki az ablakon.
- Ahogy gondolod – Remus arc�n m�g ott bujk�lt a hamisk�s mosoly mikor utol�rte a t�relmetlen�l v�rakoz� l�nyt.
- M�ig nem �rtem, hogy van t�relmed hozz� – a kiss� rosszall�ra sikeredett mondat hallat�n Remus csak v�llat vont.
- Nem �rtelek titeket. Mikor otthon vagytok, eg�sz j�l kij�tt�k.
- Ebb�l l�tszik, hogy nincs testv�red – hangja komolyan csengett, mintha t�bb sz�z �v tapasztalata sz�lalt volna meg.
- Amikor ilyen hangs�llyal mondod, �r�l�k, hogy egyke vagyok.
- Pedig azt mondj�k boldog ember lesz, akinek l�ny testv�re van - a megjegyz�st r�vid cs�nd k�vette, majd mindketten j��z� nevet�sben t�rtek ki.
- Err�l csak Jamesnek felejtettek el sz�lni!
- Ez maradjon csak titok. Sok er�fesz�t�sembe ker�lt elhallgatni el�le – mondta �rd�gi mosollyal az arc�n, de nevet�se el�rulta a h�tt�rben megb�j� csipkel�d�s �rtatlan mivolt�t.
- T�lem nem tudja meg – Remus, szavait al�t�masztva komolys�got er�ltetett az arc�ra. Tekintete elid�z�tt a f�lk�ken �s a benn�k megpihen� di�kokon – azt hiszem, erre m�r az els�s�k lesznek �s �res kabint se fogunk tal�lni.
- Te neked nem Lilyt kellene megkeresni?
- Ne kezd te is! Ink�bb folytatom a j�r�r�z�st – mondta egy halk s�haj k�zben, majd sietve fordult meg �s ugyan ezzel a lend�lettel �tk�z�tt �ssze egy di�kkal. Arca s�padt volt �s barn�s haja az arc�ba omlott az im�nti tal�lkoz�st�l. A roxforti tal�r elfedte igazi alakj�t, de Remust egyb�l rabul ejtette a l�ny sz�rke szem�nek �l�nk ragyog�sa. Hossz� pillanatig n�m�n �llt a l�ny el�tt �s a t�tov�z�sa felkeltette Nina figyelm�t. Arc�n sz�m�t� mosollyal l�pet mell�j�k, majd h�tba veregetve a fi�t fordult az idegen fel�.
- Azt hiszem azt akarta mondani, hogy nagyon sajn�lja. Igaz? – pillantott fel a szeme sark�b�l, mire Remus lassan �szhez t�rt.
- Igen. Sajn�lom, nem figyeltem oda… �s most, megyek – hadarta zavarts�ggal a hangj�ban, �s egy visszafojtott l�legzetv�tel k�zben elsietett.
- N�zd el neki, nem mindig ilyen – mondta mosolyogva, de amint belegondolt a szavaiba �rezte, hogy nem teljesen fedik a val�s�got. – Am�gy Nina Potter vagyok.
- �n Ana vagyok, Ana Moore.
- Azt hiszem mi m�r tal�lkoztunk kor�bban, nem?
- De igen. A b�jital �r�kon. A Mardek�rba tartozom – hangja kim�rt volt �s tekintete lassan a f�ldre t�vedt. Nina nem tudta hova tenni a l�ny hirtelen hangulatv�ltoz�s�t. �szinte k�v�ncsis�ggal a szem�ben tekintet a mellette l�pdel� sz�tlan l�nyra.
- Tal�n nem sok k�z�m van hozz�, de milyen a Mardek�rban? – a k�rd�sre nem kapott egyb�l v�laszt. Ana csak halkan felnevetett, de Nina �rezte a kacajban megb�v� keser�s�get.
- H�t, vannak j� pillanatok. De, hogy �szinte legyek nem �rzem magam oda val�sinak – a belet�r�d�tts�g hanyag mozdulat�val vont v�llat �s egy pillanatra a mosolyg�s arc sz�rnyen f�radtnak �s megt�rtnek l�tszott. – A sz�leim is var�zsl�k, �s �k is a Roxfortba j�rtak. Gener�ci�k �ta mindenki a Mardek�r asztal�n�l foglalt helyet. �gy egy�rtelm� volt, hogy �n hova ker�l�k.
- Ismerek valakit, aki szint�n a sz�lei �rny�k�ban �l. Nem lehet egyszer� kit�rni…
- Val�ban nem, de kihaszn�lom a lehet�s�geimet – mondta hat�rozott mosollyal, �s a besz�lget�s valahogy neki is �j er�t adott. �gy �rezte b�rmeddig el tudn�nak csevegni. Olyan k�pess�g�nek tartotta ezt mely csak a saj�t iskolai h�z�n bel�l nem m�k�d�tt. Elm�lked�s�b�l hirtelen t�madt hangzavar r�ntotta vissza a val�s�gba. A m�g�tt�k l�v� vagonb�l hangos sz�v�lt�s sz�r�d�tt ki.
- M�g meg se �rkezt�nk a Roxfortba, de m�r kezdik a balh�t – pillantott vissza az ajt� fel�, amin nem is olyan r�g haladtak �t.
- Meg kell n�znem mi t�rt�nik, prefektus vagyok – sz�lt h�tra cs�ggedt hangon.
- Veled megyek. Valahogy �gy �rzem, tal�lok ismer�s arcot – mondta halkan fels�hajtva, majd k�vette An�t a m�sik szerelv�nyre ahol kis id� alatt sok di�k gy�lt �ssze. Az �v els� pletyka t�m�j�r�l senki nem akart lemaradni �s szerett�k volna min�l k�zelebbr�l l�tni. A heringj�rathoz hasonl�t� vas�ti kocsin Nina megpr�b�lt a lehet� legt�volabb maradni a t�megt�l �s az �sszetipr�s lehet�s�g�t�l. Tekintete An�t figyelte, amint �tverekedik a di�kok gy�r�j�n �s elv�sz a s�r�ben. Szemei fel- al� j�rk�ltak, h�tha meg pillantja a l�nyt, de hamar r� kellett j�nnie, hogy erre igen kev�s az es�ly. Megel�gelve a helyzetet lassan fordult h�tra, de a kiutat id�k�zben �jabb k�v�ncsi di�ksereg lepte el. Minden erej�t bevetve pr�b�lta �tsajtolni mag�t a t�megen �s l�that�v� tenni jelenl�t�t. Tekintet�be lassan ijedts�g k�lt�z�tt, ahogy szemei el�tt �sszemos�dtak az emberek k�rvonalai. Elkeseredetts�g�b�l egy er�s k�z szor�t�sa r�ntotta ki, ami a v�ll�n pihent meg.
- Jamest kerestem, de nem hittem, hogy t�ged tal�llak – hangj�n �szinte meglepetts�g hallatszott, mik�zben s�t�t szemeit Nin�ra emelte.
- Sirius… gondoltam, hogy valamelyik�t�k itt lesz.
- Oh�, sz�val kerest�l?
- Kellett volna? – k�rdezett vissza �lcel�dve, mire Sirius arc�n csak egy sz�les mosoly jelent meg.
- Nem tudom, t�ged mennyire �rdekel ez a hepaj, de �n t�bbre sz�m�tottam. �gy, hogy ak�r…
- Menj�nk! – Nina meg sem v�rta, hogy Sirius befejezze a mondat�t. Sejtette hova akar kilyukadni �s jelen pillanatban semmit sem szeretett volna jobban, mint elhagyni ezt a vagont. Az egy�rtelm� kijelent�s Siriusnak is el�g volt. Szok�sos mosoly�val az arc�n h�zta ki mag�t, melynek Nina nem l�tta az �rtelm�t. E n�lk�l is kell�en kit�nt a t�megb�l �s a k�l�n�s, megfoghatatlan kisug�rz�sa nem hagyta, hogy elvegy�lj�n a t�megben. K�nnyed mozdulatokkal t�rt utat maguknak az ajt�ig, �s, ha Nina p�r perccel ezel�tt nem pr�b�lkozott volna ugyan ezzel, elhitte volna, hogy nincs is enn�l k�nnyebb feladat. Amint �tl�ptek az ajt�n, egy m�sik vagonba Nina m�ly leveg�t vett �s vissza se tekintet a zs�folt kocsira.
- Sz�val, mi�rt is kerest�l?
- Kerestelek? – k�rdezett vissza, majd arc�ra lassan ironikus mosoly h�z�dott. – Ohh, nem. Ne rem�nykedj.
- Akkor mit kerest�l ott? – b�k�tt fej�vel a m�g�tt�k l�v� kabin fel�.
- Tal�n csak l�tni akartam melyik�t�k kap el�sz�r b�ntet�st!
- Az m�r szerepel a terveink k�z�tt. T�bb v�zlat is k�sz�lt arra az alkalomra. Ha �gy folytatod, tal�n t�ged is beleveszlek, mi a v�lem�nyed? – k�rdezte viccel�dve, mik�zben l�tv�nyosan sz�molgatta az elk�vetkez� napokban rejl� lehet�s�geket. F�l szem�vel sand�tott a l�nyra, aki csak a fej�t r�zva nevetett.
- Meg�r�l�k t�led, �s ez nagy sz�! – mondta nevetve, mik�zben pr�b�lt nem figyelni a hirtelen fel�tl� rendbont� �tletekre.