„Amikor leejt�nk egy poharat vagy egy t�ny�rt, hangos cs�rren�ssel t�rik �ssze. Amikor egy ablak vagy egy asztal t�rik el, vagy amikor egy k�p leesik a falr�l, mind-mind zajt csap. De a sz�v, amikor �sszet�rik, semmilyen hangot nem ad ki. Hallgat, hogy azt k�v�njuk, b�rcsak sz�lna valami, hogy elterelje a figyelm�nket a f�jdalomr�l. Ha ad is hangot, az a bels� hang. �v�lt, de nem hallja m�s, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsend�l a f�led, hogy megf�jdul a fejed. Fel-al� csapkod a mellkasodban, mint egy fogs�gba esett hatalmas feh�r c�pa, ord�t, mint egy k�lyk�t�l megfosztott anyamedve. �gy n�z ki, �gy hangzik, csapkod�, retteg�, csapd�ba esett vad�llat, ord�t �rzelmei rabjak�nt. Ez van a szerelemmel - senki sem �rinthetetlen. Annyira vad �s annyira nyers, mint amikor a ny�lt sebet tengerv�zbe m�rtj�k. De amikor elt�rik, m�gis hallgat. Te csak ord�tasz tov�bb odabenn, de senki se hallja.”

Mire a vonat meg�rkezett a roxforti �llom�sra m�r s�t�tedett. Az �gen hatalmas m�csesk�nt pislogott a n�vekv� hold, melynek f�ny�ben az izgatott di�k arcok csak m�g elcsig�zottabbnak t�ntek. Tekintet�ket rabul ejtette a l�tv�ny, ahogy az iskola kolossz�lis tornyai �s a falain j�tszadoz� f�nyek el�t�rnek az �j s�t�tj�b�l, ahogy rettenthetetlen tart�ssal ny�jt�zkodnak az �gbolt fel�. A hom�lyban meglapul� tornyok k�rvonalait halv�ny felh�foszl�nyok burkolt�k sejtelmes h�l�ba, k�s�rteties �sszhangot csemp�szve az iskola l�tv�ny�ba. Az els�s�kb�l lassan kiveszett a k�pzelg�s ereje, �s egyre biztosabban l�tt�k maguk el�tt a Roxfort var�zslattal teli vil�g�t. Szem�k nem gy�zte felt�rk�pezni az �jabb �s �jabb megfoghatatlan k�pet �s agyuk lassan dolgozta fel az eddig �t�lt utaz�s felejthetetlen inform�ci�it. M�g az els� �vesek az iskola mag�val ragad� var�zs�val k�zd�ttek, addig a visszaj�r� di�kok lassan helyet foglaltak saj�t h�zuk asztal�n�l. A vonat�t alatt elkezdett �s feleleven�tett eml�kek �radata mit sem vesztett kezdeti lelkesed�s�b�l, �s a hallgat�s�g sokasod�sa �jb�li ism�tl�sre k�sztette a mes�l�t. Az iskolat�rsak �s a r�gen l�tott bar�tok viszontl�t�sa mosolyt csalt m�g a legkem�nyebb arcokra is. A Griffend�l h�z�n�l se volt ez m�sk�pp. A h�rom j� bar�t imm�r ism�t egym�sra tal�lva foglalt helyett a hossz�k�s asztaln�l.

- Na �s tudt�l besz�lni Lilyvel? – k�rdezte hosszas ny�jt�zkod�s k�zben Sirius, majd arc�t a k�zfej�nek t�masztotta.
- H�t elindultam megkeresni…
- �gy �rted nem is tal�lkoztattok? – Remus �rtetlenked� tekintet�t l�tva James csak fels�hajtott �s bossz�san pillantott bar�taira.
- Nem, valami balh� elvonta a figyelm�t…
- Nem ink�bb a tied�t? – k�v�ncsiskodott tov�bb Sirius.
- Nem is baj, hogy nem voltatok ott. Az a kis jelent biztos nem marad k�vetkezm�nyek n�lk�l – mondta vissza eml�kezve Remus, mire Sirius arc�n sz�les vigyor jelent meg.
- Pedig �n ott voltam… - s�gta m�sik bar�tja fel�, mire az halk kuncog�sba kezdet.
- Tess�k? – n�zett �rtetlen�l a bar�taira Remus nem �rtve a vihor�sz�s ok�t.
- Sz�val ez �vben is a fejedbe veszed, hogy nem csin�lunk semmi szab�lytalant? – h�r�tott egy gyors k�rd�ssel Sirius, �gyesen elterelve bar�tja figyelm�t.
- T�bb �vi pr�b�lkoz�s ut�n azt hiszem r�j�ttem, hogy nem csak ti keresitek a bajt, de az is k�vet titeket.
- M�g sz�p, neh�z volt el�rni, hogy minden hova elk�s�rjen – James viccel�d�s�n mindannyian j�l m�lattak, �s m�g sok�ig tudt�k volna folytatni a besz�lget�st, ha az iskolai megnyit� f�lbe nem szak�tja a terem l�rm�j�t, mely, ha kis id�re is, de a m�g gondtalan ny�ri eml�kek zsivaj�val �rasztotta el a helys�get. Az igazgat� lass� mozdulattal emelkedett fel sz�k�b�l, hogy tekintete v�gig p�szt�zza a m�g gondtalan di�k arcokat. Alig, hogy megemelte kez�t a fiatalok szinte egy emberk�nt halkultak el, m�g v�g�l nem lehetett m�st hallani csak a gyerty�k olvadoz�s�t �s az apr� l�ngok ropog�s�t. Az �nnepi besz�det �s a megnyit�t r�vidre fogva vezette fel az este f�bb esem�nyt. Az �j di�kok szorosan egym�s sark�ban s�t�ltak �t az asztalok k�z�tt. Tekintet�kben �rzelm�k kusza vil�ga l�tsz�dott. Az izgalom, a kaland, a rem�nyek �s a f�lelem v�ltakoz�sa, melyekt�l g�rcsbe r�ndult a gyomruk �s a sz�v�k kalimp�lt. A megannyi k�rd�s mely a fej�kben motoszk�lt hom�lyoss� tette a l�t�sukat, �s melyekre v�laszt csak a j�v� adhat �j rem�nyekkel �s lehet�s�gekkel v�rtezte fel sz�v�ket. A beoszt�si cerem�nia kezdeti izgalma, melyen tapinthat� volt a fesz�lts�g lassacsk�n szertefoszlott. A s�veg �ltal beosztott di�kok lelkesen telepedtek meg ideiglenes csal�djuk asztal�n�l, �s minden egyes �j tagot hangos taps k�sz�nt�tt. Miut�n az els�s�k helyett foglaltak Dumbledore professzor v�gre el�rkezettnek l�tta az id�t, hogy a vacsora is az asztalokra ker�lj�n. T�bbre se volt sz�ks�g �s mindenki el�tt megjelentek a t�lak �s ed�nyek tele t�mve mindenf�le �nycsikland� finoms�ggal, ami csak szem- sz�jnak ingere. A j� �z� falatoz�sba olykor vid�m kacajok �s hangzatos megjegyz�sek vegy�ltek. Az este v�g�re a fiatalok j�l lakottan ny�jt�zkodtak a padokon �s arcukon l�that� volt a kellemes �tel okozta pilledts�g �s az utaz�s f�radts�ga. Az �vnyit� lez�r�sa �s a pomp�s lakoma elfogyaszt�sa ut�n a di�kok �s az els� �vesek a prefektusok k�s�ret�ben foglalt�k el szob�ikat lez�rva egy �jabb �v els� napj�t.

Az �j nap reggele sokak szerint t�ls�gosan is kor�n kezd�d�tt. A ny�ri napok lazas�ga ut�n komoly neh�zs�geket okozott testet �s lelket r�venni az �bred�s cerem�ni�j�ra. �gy volt ezzel Sirius is, aki minden erej�vel pr�b�lta megf�kezni, hogy a nap els� sugarai el�rj�k a tudat�t. A reggel k�sleltet�s�re tett sz�nd�k�t Remus sem k�nny�tette meg. Az ilyenkor szok�sos rutin m�veleteket szokatlanul hangos �s felesleges mozdulatokkal b�v�tette ki, jelezve bar�tainak, hogy ideje lenne k�sz�l�dni. James megunva t�rsa szorgoskod�s�t nagy lend�lettel �lt fel az �gyon.
- Ha azt mondom, hogy m�r fenn vagyok, abba hagyod a fel- al� m�szk�l�st? – k�rdezte indulatosan, mik�zben szemeit d�rzs�lte.
- �s ezt a pokoli l�rm�t? A hideg r�zz t�le – d�rm�gte Sirius a p�rn�j�ba �s utols� pr�b�lkoz�sk�nt mag�ra h�zta a takar�t.
- Ha hajland�ak vagytok v�gre kikelni, akkor igen – Remus arc�ra gy�zedelmes mosoly h�z�dott, mik�zben halk s�haj k�zben fordult az ajt�hoz. – Lent megv�rlak titeket.
- Ok�… mindj�rt lent vagyunk mi is – �s�totta James, melyt�l szavai �rtelmetlen motyog�snak t�ntek. Hossz� ny�jt�zkod�s ut�n v�gre kikecmergett az �gyb�l, �s egy lend�letes r�nt�ssal h�zta le bar�tj�r�l a takar�t, aki hirtelen tolta fel mag�t a meggy�r�d�tt pl�dr�l.
- Te kinek az oldal�n �llsz?
- Ha m�r �n se aludhatok, legal�bb ne egyed�l szenvedjek – vont v�llat James, melyre bar�tja csak cs�ggedten fels�hajtott.
- �n is ezt tenn�m – mondta egy elcsig�zott perc ut�n �s �gy t�nt lassan beindulnak az agyi funkci�i.
- Biztos vagyok benne – felelte nevetve, majd n�mileg s�rget�en haj�totta bar�tj�hoz a tal�rj�t. Nem tellett sok id�be �s a k�t tekerg� elk�sz�lve, de kor�ntsem frissen �s �d�n s�t�lt le a klubhelyis�gbe. Bar�tjuk a kandall� el�tt �lt egy k�nyvel a kez�ben, melynek lapjain elm�ly�lten nyugtatta a szemeit.
- M�r ilyen kor�n kezded? M�g nem is kaptunk h�zit – sz�lalt meg v�ratlanul James, halkan osonva k�zelebb. Remus hirtelen �sszerezzent, �s gyors mozdulattal csapta �ssze a k�nyvet.
- Tudom, t�ged m�ig meg lep, hogy ha valaki �nsz�nt�b�l olvas – �llt fel a fotelb�l �s a kopott, c�m n�lk�li k�nyvet az el�bbihez hasonl� heves mozdulattal ejtette a t�sk�j�nak m�ly�be. – Induljunk, miel�tt elk�s�nk az els� �r�r�l.
- Valami rosszat mondtam? – k�rdezte Siriust�l, aki v�llat vonva tekintet bar�tjuk ut�n.
- Hajnal van m�g, ne tegy�l fel keresztk�rd�seket – felelte egy �s�t�s k�zben, majd mindketten kil�ptek a K�v�r D�ma portr�j�n �s utol�rve Remust csatlakoztak hozz�.

A kast�ly falai k�z�tt a h�rom bar�t a korai kell�s gondolatait�l pr�b�lt megszabadulni, de t�rekv�s�k, hogy ne egy �l�halottra hasonl�tsanak nem sok sikerrel j�rt. Egyetlen ment��v�k az els� �r�ban rejlett, melyet kinn a szabad �g alatt tartanak meg. A legend�s l�nyek gondoz�sa soha sem tartozott a kedvenc �r�ik k�z�, de az�rt legal�bb h�l�sak voltak, hogy nem egy pince s�t�t, ablaktalan term�ben kellett v�gig gubbasztani. Amint le�rtek t�bb ismer�s arcot is tal�ltak, k�z�tt�k akadtak lelkesek �s olyanok, akiknek szint�n nehezen ment a reggeli kel�s. A v�rakoz�s k�zben halk duruzsol�s hallatszott �s csak egy-k�t hangosabb sz� esett a csapatban.
- M�g el se kezd�d�tt a nap, de �n m�r a v�g�t v�rom – James f�sult hangj�b�l ki�rz�d�tt a kedvtelens�g, mellyel tudatlanul is r�nyomta pecs�t�t a napj�ra.
- T�bb pozit�v gondolatra lenne sz�ks�ged �gy kora reggel, b�ty� – l�pett a kis csapat k�z� Nina, akinek arc�n sz�les mosoly h�z�dott. L�that�an t�bb energi�val rendelkezett, mint testv�re, pedig a reggeli k�sz�l�d�sre neki se jutott sok ideje. Haj�t kiss� hanyagul fogta �ssze a feje b�bj�ra, mely remek�l visszaadta a csal�di k�tel�ket k�zte �s James k�z�tt. - S�t�t karma leng k�r�l – s�gta balj�s hangon.
- Mi? Milyen karma? Egy�ltal�n mit keresel te itt? – k�rdezte �szinte �rtetlens�ggel �s zavarodotts�ggal a hangj�ban.
- Karma… tudod. Ok-okozat. T�gy j�t �s veled is…
- Tudom mi az a karma! De ezt nem veszem be. Mit keresel itt? – ism�telte meg el�bbi k�rd�s�t kiss� t�relmetlen�l.
- Hiszed vagy sem, id�n lesznek k�z�s �r�ink…
- M�r csak ez hi�nyzott!
- Ezt �n is hallottam, f�leg a legend�s l�nyek gondoz�s�b�l lesz t�bb �ra – sz�lt k�zbe Remus.
- �s ez a h�r t�k�letesen igaz! – jelent meg a professzor alakja, mely nem sokkal emelkedett ki a di�kok k�z�l. – K�sz�n�m a hangzatos lelkesed�st, ha kih�mm�gt�tek magatokat, akkor gyertek k�zelebb – a tan�r fell�pet egy vaskosabb t�rzsdarabra, ezzel kompenz�lva apr� termet�t. B�r hangja �s megjelen�se nem adott okot kisebbs�g�rzetnek, szerette, ha nem neki kell feln�znie a hallgat�s�gra. Finoman f�s�lt haj�nak egyetlen tincse sem l�gott ki a szoros keretek k�z� igaz�tott form�b�l. Hegyes �r�n egy s�t�t keretes szem�veg �lt, mely ar�nytalanul nagy k�ls�t k�lcs�nz�tt szemeinek �s az alatta h�z�d� r�ncoknak.
- J�l kezd�dik a reggel – s�gta bar�tj�nak Sirius, aki csak egy m�ly leveg�v�tellel vette ezt tudom�sul.
- Csup�n a formalit�s kedv��rt Mason professzor vagyok. Minthogy m�r ismerj�k, egym�st a l�nyegre t�rek. Id�n t�bbsz�r fogunk tal�lkozni �s az �r�k is nagyobb l�tsz�mban telnek majd. Ennek ne keress�tek az ok�t, csak fogadj�tok el. Az els� feladatotok igen fontos lesz �s az ez �ltal megszerzett tud�sotok m�shol is nagy hasznotokra lesz. P�rokat fogok kialak�tani �s p�r h�tig igen szoros egy�tt m�k�d�sben kell majd dolgoznotok. Nem fog sz�m�tani, hogy ki melyik h�zban van �s mivel a fi�-l�ny ar�ny nem egyenl�, lesznek azonos… nem� p�rok – mondta n�mi kellemetlen sz�j�zzel a professzor, majd hosszan v�gig n�zett a di�kokon. – Hogy pontos�tsak fi�k, sajn�lom. Ezzel kell majd be�rnetek – c�lozgatott a sz�mbeli f�l�nyre, majd a kez�ben l�v� pap�rokba mer�lt, hosszan elemezve �s t�bbsz�r is ellen�rizve.
- De, m�gis mi lesz a feladatunk? – k�rdezte James, nem figyelve a professzor elm�lked� arc�ra. Mason szemei idegesen r�ndultak meg. Nem szerette, ha k�zbe szak�tj�k a saj�t �r�j�n.
- A feladat Mr. Potter, hogy az abban a l�d�ban tal�lhat� kis sz�rcsom�kat eg�szs�gben, de legink�bb �letben vissza hozz�tok a hat�rid� lej�rt�val – a di�kok egy emberk�nt fordultak a mutatott ir�nyba. Tekintet�k �sszesz�k�lt az er�lk�d�st�l, hogy kivegy�k, hol kezd�dik az egyik �s hol a m�sik l�ny alakja. Vastag bund�jukb�l alig l�tszott ki apr� fej�k, �s kicsinyke l�baik eg�szen elvesztek a sz�rme alatt.
- De… mik ezek? – k�rdezte �rtetlen�l �s kiss� hitetlen hanggal Ana.
- Ezek Br�fek. Nem ig�nyelnek k�l�n�sebb ell�t�st, nincsenek nagy sz�ks�gleteik. Csak esznek �s alszanak, viszont az nem mindegy, hogy mit �s milyen mennyis�gben.
- De, hogy lesz r�juk id�nk, hogy, ha m�s �r�kra is be kell j�rnunk.
- Ha r�j�tt�k a tr�kkj�re, el�rhetitek, hogy �taludja az eg�sz napot. K�nyelmesen elf�r a zsebetekben, vagy a t�sk�tokban sz�val kifog�snak helye nincs! Viszont figyelmeztetlek titeket. Mindegyik l�nynek m�s-m�s az ide�lis �tel �s az �tel mennyis�ge.
- Szuper… �s mi van, ha a kis iz� nem �li t�l? – k�rdezte leplezetlen nem tetsz�ssel James.
- Annak eredm�nye meg fog l�tsz�dni a vizsg�idon Potter. Mellesleg minden egyes napr�l �r�sbeli feljegyz�st k�rek. Nem k�l�n�sebben �rdekel, hogy �s milyen ar�nyban osztj�tok el a feladatot, de a felel�ss�gen osztoztok.
- Na �s, hogy lesznek a p�rok? – k�rdezte k�v�ncsian Ana, mik�zben szeme sark�b�l olyan szem�lyt keresett, akivel sz�vesen v�llaln� a feladatot.
- M�ris sorolom �s az �r�k tov�bbi r�sz�ben pr�b�ljatok a p�rotok k�zel�ben lenni! – mondta figyelmeztet� jelleggel, majd szem�vege felett a list�ba temetkezett. Miut�n meg tal�lta az els� p�rost a pap�ron lassan olvasta fel azokat �s pr�b�lta nyomat�koss� tenni szavait hosszabb sz�netekkel. Az elhangzott nevek tulajdonosai v�ltoz� �rzelmekkel vett�k tudom�sul, hogy kivel kell majd osztozniuk ezen a feladaton. James arc�n izgatotts�g jelent, meg amikor belegondolt, hogy a sors ak�r Lily mell� is beoszthatja, �m az �jonnan j�tt lelkesed�s hamar lelohadt, mikor a l�ny nev�t m�s p�rhoz sorolt�k.
- Ne rem�nykedj, az �reg professzor nem sz�vlel minket – s�gta bar�tj�nak Sirius, aki karba font kezekkel hallgatta a nevek �radat�t �s csak akkor mutatott k�l�n�sebb �rdekl�d�st, amikor egy k�zelebbi ismer�s�t hallotta.
- Remus Lupin p�rja a mardek�ros Ana Moore – Manson r�vid sz�netet hagyott, hogy a k�t di�k r�gz�tse az inform�ci�t. Tekintet�k egy pillanatra tal�lkozott, melyt�l a l�ny �gy �rezte arc�t el�nti a forr�s�g, azonban a v�get nem �r�nek t�n� pillanat m�g is csak f�lbeszakadt. Remust bar�tai paskolt�k h�tba, mint akinek nagy vigasztal�sra lenne sz�ks�ge.
- Ez pech, haver – mondt�k nevetve, mire Nina s�t�ten szikr�z� tekintet�vel tal�lkoztak.
- V�rj�tok ki, hogy ti kit kaptok p�rnak! – z�rta le a kellemetlen t�m�t Remus, majd egy m�ly leveg�v�tel ut�n tekintete ism�t An�ra vet�lt, a t�bbiek pedig k�v�ncsian �s izgulva figyelt�k a professzort, aki lassan a n�vsor v�g�hez �rt.
- Sirius Black �s t�rsa Nina Potter – olvasta tov�bb az egyre gy�r�ttebb pap�rt, �s a p�ros hallat�n Jamesnek nem siker�lt visszafojtania egy felt�r� kacajt, melyt�l mag�ra vonta Manson figyelm�t – �s v�g�l, James Potter �s Perselus Piton! Rem�lem mindenki el�gedett. Aki m�gse az t�r�dj�n bele! – fejezete be v�g�l a professzor �s adott n�mi id�t a hallottak megem�szt�s�hez.
- Rem�lem valamit rosszul hallottam… - motyogta maga el� James, m�g nem fogva fel a h�rt, pedig bar�tai visszafojtott r�h�gcs�l�se egy�rtelm� jelnek volt vehet�.
- Bocs pajt�s. Ezt h�vj�k pechnek – mondta komolys�got er�ltetve hangj�ba Sirius, de az arc�n l�v� sz�les mosoly tov�bb vir�tott.
- Ez tuti nem az �n napom…
- Nem h�t, hisz mondtam. A karma! – nevetett Nina, eml�keztetve testv�r�t a reggeli hangulat�ra.
- A karma utol�rt – viccel�d�tt tov�bb Sirius, mire bar�tja m�ly l�legzettel pr�b�lta lenyugtatni idegeit.
- Meg�r�l�k t�letek! – mondta v�g�l indulatosan, de arc�n halv�ny mosoly jelent meg az alkalom adta lehet�s�gek v�gtelen t�rh�z�n gondolkodva.