„V�gek. Vannak emberek, akiknek a sz�ve hely�n csak egy istenverte kalap�l�s van ha boldogok, ilyenkor k�pes volna el�rasztani a vil�got. De iszonyatosan �getve szakad sz�t elemeire, porlad el, h�l el, sz�nik meg, er�s�dik ki ha f�j. Kimarva, kil�gozva. A f�j� f�jdalom lass�, csak cs�rgedezik, sziv�rogva higanyk�nt k�szik m�lyre benned. Az �r�m ezzel szemben villan�sszer�en has�t bel�d. A f�jdalom azonban elny�jtva adagolja d�zis�t, m�gnem megk�vesedik, meg�ll a j�l bec�lzott hely�n, ott azt�n �sszecsom�sodik, megkem�nyedik �s bele�g. A boldogs�g azonnal k�pes maximumon hatni, �s azonnal meg is tud sz�nni. A k�n nem. Az hosszan-hosszan egyre lila foltosabb, szikr�z�n k�nz� nyugtalans�g, �s elm�l�sa is igen lass�. Ha van ilyen egy�ltal�n. �n �gy v�lem, nincs. Ami volt, sosem m�lik el. Semmilyen form�ban. Ami volt, van. Mindig van. Magadban hordozod. Bel�d �p�l, hat r�d, tudva- tudattalanul, �p�t, le�p�t. Megv�ltoztat, �rlel, sz�tszed, �sszerak.”
A roxforti birtok felett hatalmas gomolyfelh�k gy�lekeztek eltakarva ezzel a nap sugarainak legcsek�lyebb foszl�nyait is. Az egyre s�r�bben �sszet�m�r�l� boltozatot h�v�s szell� k�s�rte, mely pillanatok alatt lecs�kkentette a kinti h�m�rs�kletet. A nyomaszt� id�j�r�s mely hirtelen telepedett le az iskol�ra sokakban keltett depresszi�s hangulatot. A di�kok t�bbs�ge sz�tsz�rt volt �s igen �l�nk hangulatv�ltoz�s k�s�rte a mindennapjukat. Az egyik percben j��z� kacag�sukt�l volt hangos a folyos�, a m�sikban pedig a h�tuk k�zep�re se k�v�nt�k a k�r�l�tt�k l�v� fiatal var�zsl�kat �s boszork�nyokat. Nem volt ezzel m�sk�ppen Nina sem, aki a reggeli �breszt�t t�l aludva, kapkodva robbant ki az �gyb�l. A reggeli rutin cerem�ni�j�t ler�vid�tve �s felgyors�tva pr�b�lta mag�t elfogadhat� �llapotba hozni, ezzel megd�ntve saj�t rekordj�t is. R�vid id�n bel�l napra k�szen �llt a f�rd�szobai t�k�r el�tt �s m�r csak egy utols�, mindennapos kieg�sz�t� volt h�tra, mely remek�l elb�jt tulajdonosa el�l. A hangos �s s�rget� kiab�l�sokt�l, melyek a klubhelyis�g ir�ny�b�l sz�r�dtek Nina k�nytelen volt engedni elv�r�saib�l, �s az �ltala nem t�ls�gosan szimpatikusnak tartott B- verzi�t var�zsolta arc�ra. Bar�tai t�rsas�g�ban s�t�lt le a nagyterembe, ahol a legr�videbb �ton s�t�lt a Griffend�l asztal�hoz �s �lt le testv�re mell�. Alig, hogy elhelyezkedett a padon, arc�t tenyer�nek t�masztotta �s rosszall� pillant�ssal tekintet a h�rom tekerg�re, akiknek arc�n l�tszott vissza fojtott nevet�s�k �rny�ka.

- Ne sz�ljatok egy sz�t se!
- Ugyan, hisz eg�sz j�l �ll neked a szem�veg. – Pr�b�lta Remus feloldani a l�ny ir�ny�b�l �rkez� fagyos hangulatot. Tekintete m�g a v�kony �vegen �t is t�zes szikr�kat sz�rt.
- Mondtam, hogy ink�bb besz�lj�nk m�sr�l! – Nina hangj�ban cs�ggedt hangs�ly �rz�d�tt, �s hanyag mozdulattal vette le az orr�n pihen� szem�veget, mely az ut�lata t�rgy�t jelk�pezte. A r�gebbi id�kb�l h�tra maradt vastag keretes darab nem volt t�ls�gosan viseletes, de azokat a napokat id�zte, amikor m�g a kedves sz�l�k v�s�rolt�k az ilyen sz�ks�gleteket.
- Nem is tudtam, hogy neked is kellene hordani ilyet– mondta nevetve Sirius, majd kivette a l�ny kez�b�l a szem�veget �s n�mi �gyetlenked�ssel feltolta az orr�ra. – Hogy �ll?
- Majd elmondom, ha r�j�v�k, hogy hol kezd�dik a fejed �s hol pedig a szem�veg – felelte cinikusan, m�g sz�ja sark�ban megjelent valami mosolyf�le. B�r l�t�sa nem volt t�l rossz �s a k�rvonalak tompa hat�r�n k�v�l j�l kivette m�g a form�kat is, de az egyes r�szek elhom�lyosultak a szeme el�tt.
- Ilyen a genetika. – James arc�n el�gedett mosoly bujk�lt, m�g n�mileg �rtetlen tekintettel fordult testv�r�hez. – Hol hagytad a kontaktlencs�det?
- Ha tudn�m, akkor most nem err�l besz�lgetn�nk.
- Ott a pont – mondta sz�rakozottan Sirius, mik�zben megpr�b�lt Nina fel� mutatni a lencs�k hom�ly�n �t.
- Vedd m�r le, �gy csak megf�jdul a fejed. – Sz�lt r� Remus, de �gy t�nt hangja nem jutott el bar�tja f�l�ig.
- Szerintem el�bb t�ri �ssze – vigyorgott hosszan James, �lvezve bar�tja boh�ckod�s�t.
- Akkor, ha lehet ink�bb �tk�zbe. El fogunk k�sni az �r�r�l. – �llt fel els�k�nt az asztalt�l Remus, majd s�rget�en pillantott a t�bbiekre.
- Nem sok kedvem van egy �jabb var�zslatos var�zsl�nyek �r�hoz a kedves Manson professzorral.
- Csak tudn�m, hogy mi�rt tettek be ennyit erre az �vre. – Sz�lalt meg Sirius mik�zben botladozva kiegyenesedett �s bizonytalan l�p�sekkel elt�volodott az asztalt�l. Kezeit kiny�jtva pr�b�lta seg�teni a t�j�koz�d�st a lecs�kkent l�t�si viszonyait kiegyenl�tve. Megunva bar�tja csoszog�s�t, James hat�rozott mozdulattal fosztotta meg Siriust a szem�veg birtokl�s�t�l �s Nina kez�be nyomta.
- Ne hagyd, hogy megtal�lja. – Testv�re parancsol� hangj�t hallva Nina legsz�vesebben ellenkezett volna, ha kiv�telesen nem �rtett volna egyet vele. A kis t�rsas�g most, hogy senki sem totyogott elhagyta a nagyterem helyis�g�t �s egyenest az udvar fel� vett�k az ir�nyt. Nem kellett sok id� ahhoz, hogy Remus �szrevegye bar�tja hirtelen hangulatv�ltoz�st �s b�r tudta j�l mi lesz Sirius v�lasza m�gis hallani akarta.
- Minden rendben?
- Csak a fejem f�j… de nem akarom hallani, hogy te megmondtad!
- Pedig � megmondta. – Fordult h�tra a k�t fi�hoz Nina, melyhez m�g James is csatlakozott egy sz�les vigyorral k�r�tve az im�nti csipkel�d�s v�laszt.
- L�pj�nk t�l rajta – mondta Sirius egy elny�jtott �s�t�s k�zben �s amint kil�ptek a szabadba hunyor�tva emelete kez�t az arc�hoz �rny�kot vetve a szemeire �s elz�rva a nap vak�t� sugarait, melyek most �tt�rtek a s�r� felh�boltozaton.

A korai tan�ra ellen�re a di�kok mindegyike id�ben elk�sz�lt �s unott tart�ssal v�rakoztak a Tiltott Rengeteg hat�r�ban. A f�k koron�i lass� mozg�ssal d�l�ng�ltek �s a leveleik k�z�tt j�tszadoz� sz�l hangos susog�ssal borzolta az �gakat �s a di�kok ked�lyeit. A lombok s�t�tl� �rny�ka fenyeget�en magasodott a fiatalok fel�, akik �gy �rezt�k b�rmit megadn�nak, ha elmaradna az �ra, vagy ha el�re tekerhetn�k az id�t. A sz�rnyal� fant�zi�nak Manson professzor siet�s l�ptei vetettek v�get, akinek m�r a l�tv�nya is megzabol�zta a k�pzel�er�t.
- J� reggelt mindenkinek ezen a nem t�l sz�p, s�t eg�szen pocs�k d�lel�tti napon. – Hangzott a tan�r nyers modora, mik�zben elfoglalta szok�sos hely�t egy far�nk�n.
- J� reggelt Mr. Manson. – A meglehet�sen halv�nyra sikeredett �dv�zl�sb�l ki�rz�d�tt a nyomaszt� hangulat.
- Biztos�thatom, hogy ha rajtam m�lna, most mindannyian bent a meleg szob�ban lenn�k, ki- ki a saj�t k�nye- kedv�re. De mivel ezt nem �n d�nt�m el ez�rt ma egy felett�bb unalmas t�m�r�l fogunk tanulni egy meglehet�sen izgalmas helysz�nen. – A professzor hagyott n�mi sz�netet a bevezet� �s az �rai munka ismertet�se k�z�tt.
- Sz�val mi lenne a feladat? – k�rdezte kiss� s�rget� hangon James.
- A feladat Mr. Potter, bizony�ra meghaladja majd a tud�s�t, de h�t nem is v�rhatom el, hogy felk�sz�lj�n az �r�imra – felelte cinikusan �s hangj�b�l mar� g�nyt lehet kivenni. Rosszabb napjain, melyek az �v nagyobb r�sz�t kiteszik a haragj�t egyetlen emberre szokta z�d�tani. A szerencs�j�k csak az, hogy mindig m�s az- az egy kiszemelt. - A saj�t �l�hely�k�n fogunk megismerkedni a k�l�nb�z� var�zs l�nyekkel. Rem�lem, egyik�j�knek sincs ezzel kifog�suk.
- Saj�t �l�hely? A Roxfort ter�let�n? – k�rdezett vissza Ana, b�r hangja elhalv�nyult, ahogy tekintete Manson professzor szigor� alakj�ra t�vedt.
- Vagyis a Tiltott Rengetegben? – n�zett fel Perselus rezzen�stelen tekintettel.
- Gratul�lok Mr. Piton az �les megl�t�s�hoz. – hi�ba a jogos k�vetkeztet�s Manson ritk�n illette di�kjait b�rmif�le dics�r� jelz�vel. – Most pedig ha voln�nak sz�vesek abba hagyni a susmog�st, biztos�thatok mindenkit, hogy nem fog az erd�ben maradni. A v�gtagjaikra legyenek sz�vesek figyelni, annak nem garant�lom a biztons�g�t. – A nem t�l der�l�t� ismertet� ut�n a di�kok egy hatalmas csoportba rendez�dtek a lehet� legk�zelebb h�z�dva egym�shoz. Nem sokuknak volt kedve vagy b�tors�gba bemenni a rengetegbe, de a folyamatos bels� gy�zk�d�s �s az elker�lhetetlent l�tva hatalmas gomb�ccal a torkukban sorakoztak fel.
- Van valami tan�csa professzor, amire figyeln�nk kellene? – k�rdezte kiss� f�l�nken �s megremeg� hanggal Ana.
- Hogyne Miss. Moore. Figyeljen a l�ba el� �s k�m�ljen meg a f�raszt� k�rd�seit�l. – A b�nt� v�lasz ut�n a professzor a csoport el� �llt �s m�reget�en tekintet a fiatalokra. – Teh�t, szeretn�m, ha senki sem maradna egyed�l. Mindenki keressen egy vagy t�bb p�rt, de az se �rdekel, ha egy emberk�nt k�vetnek – mondta egy elcsig�zott mosoly k�zben, m�g tekintete a szorosan egym�shoz tapad� di�kokat f�rk�szte. – Nem kell semmihez ny�lniuk, el�g, ha r�m figyelnek, mik�zben magyar�zok. Ha k�rd�s�k van, k�m�ljenek meg t�le addig, am�g ki nem �r�nk az erd�b�l. Indulhatunk? – k�rdezte v�g�l t�relmetlen�l, majd r�vid v�rakoz�st k�vet�en intet a csoportnak, hogy k�vess�k. – Jah igen. Hagrid kuty�ja gyakran k�sz�l a rengetegben. Nem kell t�le megijedni. - A di�kok halk sustorg�sa �s visszakoz�sa egyre halkult amint az erd� s�r� hom�lya fel� k�zel�tettek. A sz�v�kben �l� k�p �s az el�bb elhangzott nem �ppen biztat� szavakt�l minden idegsz�luk fesz�lten figyelt.
- Ennyi felhajt�st egy kis erdei s�ta miatt. – Sirius unott hangj�ra sokan fordultak h�tra, de � csak r�tett egy lap�ttal �s n�mi sz�npadias r�j�tsz�ssal nagyot �s�tott.
- Mert gondolom, ti �gy ismeritek az erd�t, mint a tenyereteket. – Nina szemreh�ny� tekintete m�g�tt sz�rakozott mosoly bujk�lt. P�r l�p�ssel lemaradva a csoportt�l s�t�lt a rengeteg �rny�ban, mely minden egyes l�p�ssel egyre s�t�tebb lett. Nem tudta megmagyar�zni, hogy milyen okn�l fogva, de �gy �rezte, a fi�k j�ratosabbak az erd�ben, mint a jelenl�v� szem�lyek �sszesen.
- Mi nem, csak Remus – mondta vigyorogva James, mire az eml�tett egy er�teljes mozdulattal oldalba v�gta bar�tj�t.
- Na, nem mintha ezt elhinn�m. Csak beler�ngatnak a bajba – mondta nevetve Nina, egy�tt �rz� pillant�ssal tekintve Remusra.
- Igen, �s t�ged is olyan neh�z bele keverni. – Sirius lelkes tekintet�ben fondorlatos �tletek v�ltott�k egym�st eg�szen addig, m�g James s�t�ten megvillan� szemei bel� nem fojtott�k a sz�t. – Nem fontos… - felelte lehangoltan �s megcsappant lelkesed�ssel, m�g figyelme az erd�re �sszpontosult. A professzor gyorsan haladt kereszt�l a lombok alatt, mik�zben pr�b�lt minden l�nyegesebb sz�lat megragadni �s kell�en kifejteni. Min�l t�bb id�t t�lt�ttek a s�r� f�k k�z�tt a di�kok ann�l ink�bb lek�zd�ttek a kezdeti agg�lyaikat. A tank�nyvben olvasott anyag valahogy �rdekesebbnek t�nt kint a szabadban, m�r csak az�rt is, mert a fokozott izgalmak k�z�tt minden apr� neszre felfigyeltek. Az �ra v�ge fel� k�zeledve a tekerg�k azon kev�s figyelme is elfogyott, melyet a tiltott helyen val� j�r�s tudata okozott. James tekintete egyre m�sra figyelt, m�g kezeit m�lyen a zseb�ben pihentette. A cs�ndes m�l�z�sb�l egy par�nyi cs�p�s z�kkentette ki, mely az ujj�t�l eg�sz hosszan kisug�rzott.
- Au! – Kapta el� hirtelen a kezeit a ruh�ja m�ly�r�l �s a mozdulat hev�vel az ott lapul� b�rf is kipottyant. Az apr� l�ny �sszeg�mb�ly�dve gurult el a f�k t�v�ben, lend�letet v�ve az �rokszer� f�ldkupacr�l. – Ez megharapott!
- Harapott? Van annak a valaminek foga? – k�rdezte nevetve Sirius, mire bar�tja csak v�llat vont �s fels�hajtva kutatta szemeivel az �llat hol l�t�t.
- Majd, ha megtal�lom, megvizsg�lhatod. Nem hagyhatom el, ezen m�lik az �v v�gi jegyem.
- Igen, �s Piton� is – mondta sz�les vigyor k�zben Sirius.
- Ne boh�ckodj�tok el – sz�lt k�zbe Remus – meg kell tal�lnunk miel�tt valami baja, esik, vagy Manson �szreveszi, hogy elhagytad.
- Na igen, el k�pzelni se tudom, hogy melyik a rosszabb. – Nina kuncog�s�ra James megpr�b�lt oda se figyelni, majd egy halk s�haj k�s�rt�ben t�rt le az �sv�nyr�l.
- Tal�ljuk meg mihamarabb, hogy r�s�zhassam Pitonra.
- Csak nem eshetett olyan messzire – mondta elgondolkodva Remus, m�g tekintete a vastagon felgy�lemlett sz�raz avart figyelte.
- Mag�t�l meg �gy sem tudna hova menni. – Sirius szemei hirtelen megakadtak valami bund�s kupacon, mely a levelek takar�s�b�l igyekezett el�t�rni. Bar�tj�t h�tba paskolva pr�b�lta felh�vni a figyelm�t a sz�r�s bajkever� helyzet�re. – Ott van lent.
- Na v�gre, akkor m�r csak fel kellene hoznom – mondta elcsig�zott �rdekl�d�ssel, mely legink�bb az �llat megszerez�s�nek a k�r�lm�nyeire vonatkoztak. A keskeny �rokszer� m�lyed�s alighanem egy kis patak volt hajdan�n, mely m�ra teljesen kisz�radt. A f�k gy�kerei �s az elsz�radt levelek vastagon takart�k a medret �s megnehez�tett�k a lejut�s k�r�lm�nyeit. James frusztr�ltan tekintet le az apr� l�nyre, mik�zben �vatos mozdulattal pr�b�lt biztos talajt keresni talp�nak. Az els�re stabilnak t�n� pont hirtelen roppant �ssze. Az �reges �s sz�tm�ll� gy�kerek nem b�rt�k a terhel�st melyt�l James egyens�ly�t vesztve pr�b�lt megkapaszkodni bar�taiban, de a talaj az � l�buk alatt is ingatagnak bizonyult. A sz�raz f�ld�n �s leveleken lecs�szva �rtek ism�t talajt egym�s hegy�n-, h�t�n.
- M�g j�, hogy puh�ra estem… - mondta Nina, mik�zben k�rbetapogatta a fej�t.
- Csak a magad nev�ben besz�lj. – Sirius elhal� hanggal pr�b�lta mag�t �s a r�nehez�l� terh�t feltolni, mik�zben arc�ra sz�les vigyor h�z�dott. – B�r a kil�t�s miatt nem panaszkodom. – A c�lz�s kiss� megk�sve, de eljutott Nina tudat�ig, aki hirtelen mozdulattal h�zta ki mag�t elt�volodva ezzel a fi�t�l �s a moh�n csillog� szemp�rt�l.
- Akkor rem�lem ki�lvezted!
- Azt hiszem elt�rt valamim. – Sz�lt k�zbe James, m�g kezeivel a h�t�t massz�rozta. – Valami reccsen�st hallottam.
- Az csak egy fadarab volt – mondta sz�nakoz� hanggal Remus, de arc�n k�r�rvend� mosoly cs�cs�lt.
- Legal�bb mondj�tok azt, hogy az a sz�rnyeteg nem t�nt el ism�t.
- Hogy mondhatsz r� ilyet? – k�rdezte tettetett felh�borod�ssal Nina, mik�zben elk�szott az avarral bor�tott l�nyig.
- Azt a valamit a s�t�n k�ldte! De csak az�rt is megmutatom, hogy kib�rom vele az �v v�g�ig. – James arc�n t�le szokatlan harci vigyor h�z�dott, melyt�l eg�szen fellelkes�lt.
- Szerintetek mikor mondjuk meg neki, hogy csak p�r h�tig kell r�juk vigy�znunk? – k�rdezte alig hallhat�an Remus, mire a t�bbiek csak v�llat vontak.
- Gratul�lok Mr. Potter, igaz�n meglepett. Megd�nt�tte az elv�r�saimat, nem gondoltam, hogy a szerencs�tlen �ldozata ilyen sok�ig h�zza mag�n�l. – Jelent meg Manson professzor alakja a h�tuk m�g�tt, mely a s�t�t erd�ben valahogy ijeszt�en elgy�t�rtnek l�tszott.
- Igaz�n �r�l�k, hogy csal�d�st okoztam!
- El�g volt a fecseg�sb�l, a kis kit�r�j�k miatt t�z pontot levonok a Griffend�lt�l.
- T�zet? – k�rdeztek vissza egyszerre.
- Elvileg h�szat terveztem, de mivel a br�f t�l�lte ezt a kalandot t�z pontot vegyenek aj�nd�knak. Most pedig, ha k�rhetem, csatlakozzanak a csoporthoz – mondta n�mi kellemetlen sz�j�zzel, majd a professzor visszasietett a t�bbi di�khoz.
- Meg�r�l�k ett�l az iz�t�l! Valaki szabad�tson meg t�le – ragadta meg James a sz�rm�kot, majd a hatalmas szemeket l�tva fels�hajtott �s ism�t a zsebe m�ly�re temette a kis l�nyt.