„A szenved�ly miatt az ember nem tud enni, aludni, dolgozni, megnyugodni. �s sokan megijednek t�le, mert amikor megjelenik, �sszet�r minden r�git, ami az �tj�ba ker�l. Senki nem akarja sz�trombolni az �let�t. Ez�rt sokan t�vol tudj�k tartani magukt�l ezt a vesz�lyt, �s k�pesek f�nntartani egy olyan h�zat, amely bel�lr�l m�r rothad. �k a tudatoss�g m�rn�kei. M�sok �pp az ellenkez�j�t gondolj�k: gondolkod�s n�lk�l �tadj�k magukat a szenved�lynek, �s azt v�rj�k t�le, hogy minden probl�m�jukra megold�st ny�jtson.”

Roxfort sz�rke tornyai k�z�tt, s�v�t� sz�l kering�z�tt kiz�kkentve p�ly�jukr�l a hatalmas es�cseppeket. A s�r� massz�v� t�m�r�l� komor felh�kb�l meg�ll�thatatlanul hullott al� az �tl�thatatlan es�f�gg�ny. A tornyok orma beleveszett a f�tyolos tompa sz�rk�letbe. Az id�j�r�s utol�rte �nmag�t �s a kellemes, melenget� id�t gyorsan v�ltotta fel az �szi �vszak. Okt�ber v�ge fel� a mindennapokat szeles �s meglehet�sen nyirkos id� k�s�rte. A v�ltoz�kony id�j�r�s sokaknak okozott bossz�s�got. A hirtelen v�ltoz� frontok nem csak elviselhetetlen fejf�j�ssal p�rosultak, de az �lt�zk�d�si szok�sokat is megnehez�tette. A reggel �bredt�vel a foly�sok dermeszt� vacog�s�t m�g a j� meleg pulcsi al� b�jva is neh�z volt elviselni, m�g d�lut�nra a szebb napokon, a nap sugarai melegs�ggel f�t�tt�k fel a birtok legeldugottabb r�sz�t is.

A nap m�r lemen�ben volt �s f�ny�t, k�rvonalait a felh�k tompa �rnya takarta el a s�v�rg� szemekt�l, amelyek m�g ki szerett�k volna �lvezni ragyog�s�t a hideg t�li �vszak el�tt. A h�tv�ge hangulata felszabad�t�an hatot a di�kokra, akik az iskola helyis�geit birtokba v�ve pr�b�lt�k kihaszn�lni azt a kev�s id�t, amit a f�raszt� tan�r�k levezet�sek�nt jogosan maguk�nak tudtak. M�g a gondtalan di�k�let velej�r�j�t �lvezt�k a fiatalok, addig az iskola egy magas torny�nak az ablak�ban gondterhelt szemp�r meredt a komor t�jra. Tekintet�ben b�lcsess�g �s t�bb �v tapasztalata csillogott. Arc�ra m�ly r�ncokat h�zott az id�, melyeket tal�n a nyak�ba z�dul� gondok id�ztek el�. A szeme sark�ban megf�r� apr� bar�zd�k mosolyg�s k�ls�t k�lcs�n�ztek mind a megjelen�s�nek, mind tompa f�nyben �sz� szemp�rnak.
- Mir�l szeretett volna velem besz�lni, Igazgat� �r? – Manson professzor alakja beleolvadt a szoba �rny�ba. A gy�ren megvil�g�tott helyis�gben az am�gy is kism�ret� var�zsl� most m�g v�konyabbnak t�nt. A f�lhom�lyban t�ncol� f�nyek furcsa k�pet festettek a megf�radt tan�r�l. Sov�ny volt, mint a gyertya kan�ca �s t�sk�s szemei alatt gy�r�tt �br�zata pont, mint az olvadt viasz amint v�gig csurog egyre torzul� gerinc�n.
- Szeretn�m megk�rdezni, hogy tapasztalt e b�rmi furcsas�got az elm�lt napokban?
- Furcsas�got? Nem, minden a legnagyobb renden volt. M�g az erd�ben t�lt�tt tan�r�k is probl�mamentesen lezajlottak. T�bbnyire – v�laszolta a professzor n�mi k�tked�ssel a hangj�ban �s szemeiben egyre nagyobb k�v�ncsis�g f�szkelte be mag�t. – Igazgat� �r, ha szabadna megk�rdeznem. Mi aggasztja ennyire?
- A mi nap elt�nt egy di�k. A Holl�h�t klubhelyis�g�ben l�tt�k utolj�ra, de az �ta senki se hallott r�la.
- �gy gondolja, hogy az elt�n�shez tal�n k�ze lehet a var�zsl�nyeknek?
- Nem v�letlen�l dupl�ztuk meg az �rasz�mot dr�ga bar�tom. Nem hiszek a v�letlenekben. V�rhat� volt, hogy el�bb vagy ut�bb, de �jabb l�p�sre sz�nj�k el magukat. – A besz�lget�s kim�rts�ge lassan elp�rolgott, ahogy a k�t id�s var�zsl� egym�ssal szemben �llt. Arcukon m�r nem csak a gondok okozta kimer�lts�g l�tszott, hanem az- az �sid�k �ta l�tez� fogalom, melyet bar�ts�gnak h�vnak.
- A legnagyobb tisztelettel, de az � helyzet�kben meg�rtem, ha elkeseredetts�g�kben meggondolatlan l�p�shez folyamodnak.
- Azt hiszem ez nagyon is eltervelt sz�nd�kra utal, b�r a var�zsl�nyek m�r r�g�ta k�zdenek egyenl�bb b�n�sm�d�rt, akadnak k�zt�k olyanok is, akik nem riadnak vissza a durv�bb eszk�z�kt�l sem.
- Sz�val a miniszt�riumot hidegen hagyja a jelenlegi helyzet?
- T�bb�- kev�sb�. Mindazon�ltal ez m�g nem lefutott �gy.
- �rtem, �s nekem mi lenne a dolgom? Gondolom nem csak ez�rt h�vatt�l.
- Val�ban nem. Szeretn�m, ha a di�kokat alaposan felv�rtezn�d minden olyan inform�ci�val, ami hasznukra v�lhat, egy esetleges t�mad�s eset�n.
- Igyekezni fogok. B�r akadnak k�zt�k �lesebb elm�j�ek, akik, ha elgondolkodnak a megemelt �rasz�mban �s a tananyagban r�j�hetnek, hogy mi h�z�dik a h�tt�rben.
- Erre a kezdetekt�l fogva meg volt a lehet�s�g.
- �s az elrabolt di�k? Albus, �n m�g mindig jobbnak tartom azt az elgondol�st, hogy ny�ltan a tanul�k tudat�ra kellene hozni, hogy mi is a helyzet!
- Nem bar�tom. Nem szeretn�k riadalmat kelteni. A sz�l�k k�r�ben sem. A Holl�h�tas Miss. Carter pedig a beteg csal�dj�hoz utazott haza.
- Sz�val �gy fogjuk t�lalni…
- �n sem vagyok megel�gedve a helyzettel, de a miniszt�rium embereivel is egy�tt kell dolgoznunk. Nem fordulhat el� �jabb eset, �s, ha ez kitud�dna, utat engedn�nk a k�osznak.
- Van igazs�g abban, amit mondasz. �n megteszek minden t�lem telhet�t �s rem�nykedek a legjobbakban.
- T�gy �gy bar�tom �s, ha id�d engedi, rem�nykedj helyettem is. Sok dolog v�r m�g r�m, amit el kell int�znem. – fejezte be v�g�l Dumbledore a besz�lget�st, majd �r�asztala f�l� g�rnyedt, melyen a hanyagul elrendezett pap�rok k�osza uralkodott.

Mindez id� alatt Remus a k�nyvt�rszoba cs�ndes mag�ny�ba temetkezett. A magas, mennyezetig ny�jt�zkod� k�nyvespolcok takar�s�ban h�zta meg mag�t, elb�jva az idegen tekintetek el�l. B�r h�tv�ge l�v�n nem sok di�k volt, aki a k�nyvt�rban t�lt�tte volna a szabadidej�t, vagy aki m�gis t�l szeretett volna esni a h�zi feladatok v�ge l�thatatlan tenger�n mostanra m�r azok is megel�gelt�k a k�nyvek t�rsas�g�t. A pisl�kol� gyertya f�ny�ben Remus fesz�lten lapozgatta a sz�rke �s megviselt �llapotban l�v� k�nyvet. Tekintete mereven figyelte a sorokat �s agya csak �gy itta az apr�nk�nt �ssze�ll� szavakat, mondatokat. Alaposan v�gig gondolt minden egyes bekezd�st �s a nagy cs�ndben fel sem t�nt neki, hogy m�r nincs egyed�l.
- Szia! – Hallatszott egy b�jos n�i hang, melyt�l Remus ijedten rezzent �ssze �s hirtelenj�ben a k�nyv is kiesett a kez�b�l. M�g fel se tekintet, de m�r ny�lt volna az olvasm�ny ut�n. Mikor az ismeretlen kez�t l�tta k�zeledni a b�rk�t�s� m� fel� idegesen pattant fel.
- Ne ny�lj hozz�! – mondta kiss� hangosabban a kellet�n�l, mire a l�ny megtorpanva egyenesedett ki �s Remus egy sebes mozdulattal ragadta mag�hoz a viseletes k�nyvet.
- Sajn�lom, nem akartalak megzavarni. Csak l�ttam, hogy egyed�l vagy… �s gondoltam k�sz�n�k, de akkor megyek – motyogta a l�ny f�l�nk hangon, majd mikor a fi� v�gre felpillantott �s felismerte a riadt arcot azon nyomban elsz�gyellte mag�t.
- Ana, sajn�lom. Megijesztett�l. M�r j� r�g �ta nem volt itt senki �n meg teljesen belemer�ltem a – Remus egy pillanatra elhallgatott, nem tudta mit mondhatna, amivel kiv�ghatn� mag�t a besz�lget�s k�nos r�sz�b�l -, a gondolataimba – z�rta v�g�l r�vidre a magyar�zkod�st.
- Nem, semmi baj. �n sajn�lom! Nem el�sz�r fordul el�, hogy fr�szt hozok valakire – mondta viccel�dve a l�ny �s a h�ta m�g�tt zavartan kulcsolta �ssze ujjait. – Akkor �n, nem is zavarok tov�bb. Majd m�g besz�l�nk. – K�sz�nt el v�g�l gyorsan, �s egy bar�ti integet�st k�vet�en sietve hagyta el az eldugott asztalt �s a k�nyvt�rat. A h�trahagyott fi� hossz� pillanatig csak egy helyben �lt, fel se fogva az im�nti jelenetet. Mindig is ker�lte a k�nos �s magyar�zkod�st ig�nyl� szitu�ci�kat �s azt hitte eleget tanult k�t bar�tj�t�l, hogyan nem kell viselkedni s most m�gis megb�ntotta a l�nyt akarata ellen�re. D�h�s pillant�ssal tekintet a c�m n�lk�li, kopott k�nyvre mely miatt egyre t�bbsz�r b�nt meg olyan embereket, akik meg sem �rdemlik. Mi�ta a k�zzel �rt f�z�tt k�tet a birtok�ban van egyre fesz�ltebb �s gyanakv�bb lett, de a k�v�ncsis�g v�gya �s a k�zdelme egy m�s �let�rt er�sebbnek bizonyult a f�lelm�n�l.

M�g Remus a k�nyvt�rban szorgoskodott addig a Griffend�l klubhelyis�g�ben a di�kok elsz�rtan hever�sztek a fotelekben vagy �pp az ablak p�rk�ny�ban. Az �vegre tapad� apr� v�zcseppek lassan folytak v�gig a p�r�s fel�leten mind nagyobbra duzzadva. A sz�tsz�led� fiatalok k�z�tt voltak, akik bar�taik t�rsas�g�ban, j��z� besz�lget�ssel m�latt�k az id�t, vagy egy vaskosabb tank�nyv f�l� g�rnyedve pr�b�lt�k behozni lemarad�sukat �s felk�sz�lni a k�vetkez� h�t napjaira. Sirius egyed�l b�kl�szott fel al� a helyis�gben, melyet a kandall� l�ngjai kellemes melegs�ggel t�lt�ttek fel. Nem tal�lva a hely�t pr�b�lta lek�tni a figyelm�t �s valami elfoglalts�got tal�lni az unalmas �r�ira. V�g�l hangos s�haj k�s�ret�ben dobta le mag�t a kandall�val szembeni d�v�nyra, ahol egy k�v�ncsi szemp�rral tal�lta mag�t szemben.
- Na j�, neked meg mi bajod van? F�l �r�ja k�v�lyogsz itt �ssze vissza. – K�rdezte n�mi szemreh�ny�ssal a hangj�ban Nina, majd hangos csattan�ssal csukta �ssze a kez�ben pihen� k�nyvet.
- Csak f�l �r�ja? Azt hittem m�r t�bb id� eltelt. Hal�lra unom magam – mondta frusztr�ltan �s v�lasz�t megtoldotta m�g egy ny�jt�zkod�ssal is.
- Hol hagytad a t�bbieket?
- Remus a k�nyvt�rban van, James pedig b�ntet� munk�ban Pitonnal. – Arc�n sz�les vigyor jelent meg, ahogy befejezte a mondat�t. �rd�gi sugallat jelent meg a tekintet�ben, mely �jabb cs�nytev�sekre engedett k�vetkeztetni.
- Nem szeretem mikor �gy n�zel. Mit tervezel m�r megint?
- Mi lenne, ha megl�togatn�nk �ket? A b�ty�d biztos �r�lne.
- El�sz�r is, ha megl�togatn�nk, �ket tuti valami h�lyes�get tal�ln�tok ki, m�sodszor pedig valami jobb �rvvel kellene el�rukkolnod enn�l.
- Szereted, ha szenved, mi? – k�rdezte egy sunyi mosoly k�zben Sirius, mire Nina csak egy szemforgat�ssal v�laszolt.
- Erre ink�bb nem felelek, meglep�dn�l!
- J�l van… az�rt, ha meggondoln�d, magad lassan fogok s�t�lni, hogy utol�rhess.
- Nagyon cs�b�t�an hangzik – mondta vigyorogva, majd hirtelen egy z�ld szemp�r jelent meg el�tte.
- Te �llj meg egy pillanatra – sz�lt kiss� parancsol� hangon a fi�nak, majd Nina fel� fordult.
- Lily, mit szeretn�l?
- Nem sz�vesen mondom ezt, de ha egyed�l megy biztos, hogy �jabb pontot vonnak le a Griffend�lt�l.
- Igen, ez holt biztos. – Sirius arc�n hosszan elny�l� vigyor jelent meg, melyek m�g�tt rendbont� �tletek sorra b�jt.
- A te kezedben van a h�zunk sorsa! Ne engedd, hogy galib�t csin�ljanak.
- Nem dramatiz�lod t�l?
- �n is menn�k, de sajnos sok dolgom van, �s m�g a b�jital h�zimat is meg kell csin�lni. – Hadarta Lily, teljesen figyelmen k�v�l hagyva az el�bbi k�rd�st.
- Na persze! – v�gt�k r� egyszerre, mire a l�ny zavartan elmosolyodott.
- Nem sz�m�t. Nem fogok magyar�zkodni.
- J�l van, nem kell gy�zk�dni, de cser�be az �n h�zimat is megcsin�lod! – Folytatta az alkudoz�st Nina �s miut�n Lily beleegyez�en s�hajtott arc�ra el�gedett mosoly h�z�dott.
- Ne agg�dj, �n nem k�rek t�led ilyet. �gy is lem�solom valakir�l – mondta vigyorogva Sirius, majd l�tva a l�ny egyre idegesebben csillog� szemeit ink�bb lassan h�tr�lni kezdett a kapu fel�, nyom�ban Nin�val. Miut�n az ajt� hangos nyekerg�ssel becsuk�dott m�g�tt�k egy darabig n�m�n l�pkedtek egym�s mellett. Tekintet�k elid�z�tt az �res folyos�k reped�sekkel tark�tott falain. A sz�tlan bandukol�snak v�g�l Sirius vetett v�get, aki csak a szeme sark�b�l tekintet a mellette l�pked� l�nyra.
- Sz�val van m�r terved, hogy- hogy akad�lyozod meg az �jabb pont levon�st?
- Ha nem tudn�m, hogy nem �gy van, azt hinn�m bes�g� vagy �s m�shova gy�jt�d a pontokat.
- M�g a gondolat is megs�rt – mondta tettetett felh�borod�ssal, mik�zben lefordultak az egyik bal oldali folyos� ir�ny�ba. – Csup�n nem hagyj�k kibontakozni a tehets�gemet.
- Te szeg�ny elnyomott. De mintha ezt m�r Jamest�l is hallottam volna. T�nyleg, mi�rt is van � megint b�ntet�munk�n? – jutott esz�be a k�rd�s, mely m�r j�val el�bb megfogalmaz�dott a gondolataiban.
- Ha elmondom, megint leord�tod a fej�t. – T�n�d�tt el egy pillanatra Sirius, majd sz�les mosoly k�szott fel az arc�ra. - Teh�t a Pitonnal k�z�s csemet�j�ket hagyt�k el… ism�t.
- Szerencs�tlen kis �llat. Senki nem �rdemelne ilyen h�nytatott sorsot. Bezzeg, ha Lily lenne a p�rja, nem hagyn� el.
- Az�rt ezt nem r�hatod fel neki. L�ssuk be, Lily �s Piton nem egy s�lycsoport – mondta egy sunyin megvillan� mosoly k�zben, majd mikor a szavak alatt rejl� val�di jelent�s eljutott Nina tudat�ig nehez�re esett visszafojtania a felt�r� nevet�s�t. Hossz� percekig nem tudott megsz�lalni �s csak halk kuncog�s�t lehetett hallani, melyek a test�t a r�zt�k. Egy id� ut�n m�r nem is az elhangzottak k�tes �rtelme volt, ami mag�val ragadta, hanem valami nehezen m�l�, sz�nni nem akar� vid�m �rz�s, mely megfert�zte a gondolatait. Sirius min�l tov�bb n�zte a mellette kacar�sz� l�nyt ann�l kev�sb� tudta meg�llni, hogy ne vegye �t az �nfeledt vihor�sz�s�t. Mire el�rkeztek a b�ntet� feladat hely��l szolg�l� teremhez k�nnybe l�badt szemekkel �lltak meg az ajt� el�tt, melyet a nevet�s csalt a tekintet�kbe. Arcuk elzsibbadt �s a leveg�t is szapor�ban vett�k magukhoz. Alig, hogy benyitottak a rendetlen terembe James idegesen �s t�relmetlen�l megvillan� pillant�s�val tal�lt�k szembe magukat.
- Ti meg mit kerestek itt? �s mi�rt van ilyen j� kedvetek? – k�rdezte n�mi k�v�ncsis�ggal a hangj�ban, �s Sirius nagy lelkesen el is mes�lte volna, ha Nina nem k�ny�k�l l�tv�nyosan a fi� oldal�ba.
- Gondoltuk kell a biztat�s, de m�r nem eml�kszem min kezdt�nk nevetni – mondta felszisszenve a hirtelen j�tt t�mad�st�l, majd megvakarta a fej�t. – Sz�val mit kell csin�lnotok? – k�rdezte lassan k�rbe tekintve a zs�foltan berendezett helys�gben, majd Pitonra szegezte tekintet�t.
- Takar�tanunk kell. Var�zslat n�lk�l. – Tette hozz� gyorsan, sejtve, hogy mi lett volna bar�tja k�vetkez� k�rd�se.
- Eg�sz sz�pen haladtok – mondta karba font kezekkel Nina, mik�zben alaposan szem�gyre vette a szob�t �s annak elrendez�s�t. A falakon a legk�l�nf�l�bb k�pek d�sz�tett�k a lamb�ri�t, �s ott ahol a m�r megkopott tap�ta d�szelegne magasan elny�l� szekr�nyek tornyosultak eltakarva a szoba hib�it. Minden egyes polcon egy a m�ltb�l vissza maradt eml�k, serleg vagy k�pek t�mkelege �llt. A zs�foltan felsorakoztatott t�rgyakat vastag por lepte, mely l�that�an t�bb �ve gy�lekezhetett fel. Nina pillant�sa hosszan elid�z�tt a r�gi k�peken �s a sz�pen megmunk�lt d�szeken melyeket a dohos szoba rejtegetett, �s b�r mindegyik kincs f�nytelen�l olvadt a szoba hom�ly�ba, �gy �rezte a k�t fi� soha az �letbe nem v�gezne a takar�t�ssal. Tekintete lassan k�szott tov�bb a szoba k�zepe fel�, ahol egy sz�pen kidolgozott t�k�r �llt a maga egyszer� pomp�j�val. Az aranyozott szeg�ly, m�g a r�rakod� kosz alatt is visszaadta a keret nagy oda figyel�ssel kialak�tott mint�j�t.
- Az Edevis- t�kre. - James hangja hirtelen has�tott a cs�ndbe, mikor �szrevette, hogy testv�re �rdekl�dve szeml�li a por alatt megb�j� m�gikus t�rgyat.
- Edevis- t�kre? - k�rdezett vissza, h�tra tekintve b�ty�ra, majd lassan fordult a t�k�r fel�, hosszan szeml�lve a benne l�v� k�pet.
- Nem egyszer� t�k�r. Azt l�tja benne az ember, ami sz�v�nek a v�gya. – James hangja lassan jutott el Nina tudat�ig, mik�zben a por lepte �vegben saj�t mag�t v�lte felfedezni. Minden pont olyan volt, mint m�skor, �s nem �rtette mit�l lesz ez var�zst�k�r. A k�v�ncsis�gt�l hajtva egyre jobban koncentr�lt a k�pm�sra, h�tha felfedezz valami szokatlan, nem oda ill� jelens�get. Egyre k�zelebb hajolt a t�k�rh�z, amiben lassan rajzol�dott ki egy ember alakja. A kusza k�rvonalak �s a hom�lyos k�p minden egyes pillanattal tiszt�bban jelent meg a t�k�r felsz�n�n. A felismer�s szikr�ja hirtelen s�jtott le a r�, felkapcsolva az apr� k�pzeletbeli villanyk�rt�t mely f�nyess�ggel �s rengeteg k�rd�ssel �rasztotta el a tudat�t. Tiszt�n l�tta mag�t a t�k�r k�p�ben, ahogy azt is, hogy a semmib�l el�t�n� alak nem volt m�s, mint Sirius. Ezernyi k�rd�s z�dult fel benne egyszerre, fojtogat�, v�dl� �s rettent�en k�nz� k�rd�sek. Mindegyikre azonnali v�laszt akart, konkr�tat �s megmagyar�z�t, de agya kikapcsolt �s a t�m�rdek k�rd�s egyre m�lyebbre �sta be mag�t, ahol az �sznek m�r nincs jelszava.
- Mit l�tsz? – k�rdezte egy hang k�zvetlen a h�ta m�g�l. Nina egy pillanatra �sszerezzent �s egy szempillant�s alatt fordult meg maga k�r�l, mint akit rajta kaptak valami tiltott, sz�gyenteljes dolgon. Amint felemelte tekintet�t Sirius k�v�ncsian csillog� szemeivel tal�lkozott �s ebben a pillanatban elviselhetetlen k�tely sz�llta meg. Vajon t�nyleg a sz�v�nek v�gy�t l�tta, vagy csak a fi� t�k�rk�pe j�tszotta a bolondj�t vele.
- Mi? Hogy mit? Iz�… �n csak magamat – mondta kiss� sz�tsz�rtan, de igyekezett hangj�ba magabiztoss�got csemp�szni t�bb-kevesebb sikerrel.
- Oh, azt hittem pedig, hogy nagyra t�r� v�gyaid vannak. – N�zett kiss� csal�dottan Sirius a l�nyra, aki halkan fels�hajtott elfojtva mag�ban egy k�romkod�st.
- Akkor m�r ketten vagyunk… b�r csak azt mondhatn�m, hogy nem �rt meglepet�s – mondta n�mileg cs�ggedt hangon, majd mikor az ajt� hangos robajjal becsap�dott, Manson professzor alakja jelent meg, a maga alacsony termet�vel �s szigor�an b�r�l� tekintet�vel.
- �gy l�tom id�k�zben meg�rkezett a seg�ts�g is. – A tan�r tekintete v�dl�n meredt a k�t h�vatlan vend�gre.
- Nem, nem! Biztos lehet benne, hogy �n nem takar�tottam helyett�k – mondta vigyorogva Sirius, melyt�l Manson professzor szemeibe hideg f�ny k�lt�z�tt, amikb�l csak �gy �radt az elmarasztal� int�s.
- Nos Potter, igaz�n sajn�lom. Ilyen bar�tok mellett bizony�ra nincs sz�ks�ge ellens�gre.
- H�! Ez �gy nem… - sz�lalt fel hirtelen Sirius, de miel�tt m�g befejezhette volna a mondand�j�t ism�t egy �les k�ny�k f�r�dott a bord�i k�z�. A pillanatnyi tompa f�jdalomt�l eln�mulva, dacosan tekintet a mellette vigyorg� l�nyra.
- Ha legk�zelebb b�ntet�munk�ra szeretn�nek j�nni, sz�ljanak. Biztosan tal�lunk valamit, ami megfelel a k�pess�geiknek. Most pedig menjenek a h�l�k�rleteikbe. M�ra el�g volt magukb�l. – Manson utas�t� hangj�ra egyik�j�k se mozdult meg, csak miut�n a tan�r m�r a folyos� v�g�n szedte t�mzsi l�bait.
- Rem�lem, nem kell t�l gyakran veletek t�ltenem a d�lut�njaimat, jobb dolgot is el tudok k�pzelni enn�l – mondta Piton idegesen, majd a tan�r ut�n � is ki sietett a szob�b�l.
- V�gre megszabadultam ett�l is… m�r csak egy �gyra v�gyom. – �s�totta James f�radtan �s t�relmetlen�l tekintett vissza a t�bbiekre.
- Ki kell tal�lni neked valami kev�sb� f�jdalmas megold�st, amivel elhallgattathatsz. – Morfond�rozott Sirius gondolataiba mer�lve �s arc�n egyre jobban megny�lt a kac�rkod� mosoly.
- Tal�lgass csak. �n meg vagyok ezzel el�gedve.
- H�, nem indulhatn�nk? Ezt �t k�zben is meg tudj�tok besz�lni! – Sz�lt r�juk James kiss� t�relmetlen�l �s pr�b�lta felh�vni mag�ra a figyelmet
- �n viszont sz�vesen v�lasztan�k valami kellemesebb megold�st – folytatta a gondolatmenet�t Sirius eleresztve a f�le mellett bar�tja hangj�t.
- �n pedig meg�r�l�k t�letek! Nem mehetn�nk m�r? – k�rdezte n�mi idegess�ggel a hangj�ban, majd gyors l�ptekkel elhagyta a d�lut�nj�t�l megfoszt� szob�t.