02. fejezet A találkozás

Konoha utcáin még a kései órákban is nyüzsgött az élet. Sokan voltak kíváncsiak a messziről jött ninjákra, akikbe sokan az országaik közötti béke reményét fektették. A megérkezésük óta nem telt el sok idő, és mindenki próbált a saját feladatára koncentrálni. Figyelmüket, melyet eddig az új város megismerésére fordítottak, most a Hokage tiszteletet követelő hangja kötötte le. Szótlanul ették a falu vezetőjének minden szavát, mely talán a fáradtságtól, az ismeretlentől vagy a feladatuk súlya és a minden áron való megfelelés váltott ki.

- Köszöntök mindenkit Konohába, a Tűz országában. Mivel utatok igen hosszú volt nem szeretnék túl sokat rabolni a pihenésre fenn maradt időtőkből. – Tsunade végig tekintet a jelenlévőkön és próbálta kiolvasni vajon mi is járhat a fejükben. A hosszúra nyúlt, néma másodpercek után folytatta. – Most, hogy mindannyian itt vagytok, először is ki szeretném fejezni a feladatotok fontosságát. Ilyen méretű együttműködésre még nem volt példa a történelemben. Országaitok azért választott ki titeket, mert úgy hiszik, ti lesztek azok a ninják akik elhozhatják a tartós békét a világnak. Azt, hogy ők jól döntöttek e, csak rajtatok múlik. A kezetekbe adták azt a törékeny egyensúlyt, melynek megerősítése rátok vár. Remélem, mind tisztában vagytok ennek súlyával, lehetőségeivel és erejével. Nem is szaporítanám tovább a szót. A következőkben mindenki megtudja melyik csapatba került, és kivel lesz kénytelen együtt dolgozni – mondta végül Tsunade, majd átvette a mellette álló ninjától azt a tekercset, mely ettől a pillanattól kezdve összefonja a kiválasztottak sorsát. – A hármas csapat, más néven a Szél csapata, Ran irányításával a következő. Ayane Kirigakure a Víz országából. Danny Namete és Ash Nemeto a Szél országából. – Olvasta fel a neveket és közben tekintete alaposan végig mérte minden egyes mozdulatukat és mimikájukat. A két fiú csak elégedetten tekintet egymásra, és míg Ash az érdeklődés teljes hiányával meredt előre, addig Danny kíváncsian pásztázta a tömeget, hogy megtalálja új csapattársukat és leendő senseijüket. Ayane is hasonló higgadtsággal viselte a híreket, de a kíváncsiság őt is hajtotta. Szeme sarkából észrevette a két fiút és egy halk sóhaj közben, melyben benne volt az elmúlt nap minden fáradalma és kételye vette tudomásul, hogy új napok köszöntenek rájuk. – A következő, az ötös csapat, a Tűz csapata. Vezetője Maito Gai, és tagjai pedig Pucker Yama, a Víz országából, valamint Irana Aname és Kishi Maylo Hyuuga a Tűz országából. – A két konohai ninja visszafojtott lélegzettel tekintet leendő senseijükre, akinek híre már nem egyszer eljutott a fülükig. Ellenben Pucker elégedetten fogadta a hírt. Ismerte Konoha minden híres ninjáját, még ha a személyiségükről nem is, de a tetteikről már sokat hallott. – És végül a nyolcas csapat, más néven a Föld csapata, minek vezetője Hatake Kakashi. Tagjai, a tűz országából Tyson Won, a Föld országából Scar és Madeline Niho a Villám országából – fejezte be Tsunade a névsor olvasását, de az utolsó csapat tagjai még mindig az új információt dolgozták fel. Tyson lelkesen tekintet körbe, és bár tartott az első találkozástól és attól, hogy Kakashit kapták felügyelőnek mégis alig bírt magával. Legszívesebben már ma új kalandok közé csapott volna. Maddie csüggedten vette tudomásul, hogy útitársa mostantól már a csapattársa is lett, és csak abban reménykedett, hogy a másik fiúval jobban dűlőre tud majd jutni. A tömegben Scar is hasonló véleményen lehetett, mivel tekintete az emberek sokasságát pásztázta, ám a hirtelen meginduló áradatban feladta a reményt, hogy bárkit is megtaláljon. Amikor Tsunade befejezte a beszédet az eddig megszelídített figyelem hirtelen vált semmivé. Mindeniki ment a maga dolgára, vagy épp felkészülni a napokban rá váró kihívásokra. 
Madeline a színes lampionok fényében járta a zsúfolt utcát, és tekintetét megbabonázta az új helyszín, a sok féle árus és a tömérdek ember. A nagy érdeklődés közben, nem vette észre az előtte bámészkodó lányt, akit szintén magával ragadt a város különleges hangulata.  Az ütközés mindkettejüket kizökkentette a mélázásból, és most egymás lábain tiporva néztek farkas szemet.
- Au… igazán oda figyelhetnél! – mondta, mire Maddie alaposan szemügyre vette a zöld hajú lányt, aki megvető pillantással meredt rá.
- Mondanám, hogy sajnálom, de az nem vallana rám. Mellesleg, te álltál meg az út közepén – válaszolta egy szívélyes mosollyal az arcán.
- Akkor bizonyára nem vagy híján az ellenségeknek – felelte karba font kezekkel Ayana.
- Csak nem szaporítani szeretnéd a listát? Figyelmeztetlek, hogy nem jár jól az, aki felkerül rá – mondta egy kihívó mosoly közben Maddie, de mielőtt még folytathatták volna a rivalizálást egy ismeretlen arc jelent meg előttük széles mosollyal.
- Te vagy az! – Fordult Maddie felé. – A Föld csapat másik tagja, Maline… Madelin… - motyogta a fiú mélyen a gondolataiba merülve, hogy felelevenítse a lány nevét.
- Igen, de maradjunk csak a Maddienél. Azt talán meg tudod jegyezni – mondta nevetve.
- Maddie, rendben. Ezt ki tudom mondani. Én Tyson vagyok. – Mutatkozott be lelkesen, majd közelebb hajolt Maddihez, de szemét a másik lányra meresztette. – Kicsoda a csinos barátnőd?
- Mi? Te aztán tudod, hogy kell első benyomást kialakítani – mondta szemrehányóan, majd felsóhajtva vállat vont. – Nem a barátnőm, úgy, hogy kérdezd meg te – mondta kissé pimaszul, majd elsétált kettejük között, hátrahagyva őket és a feszült légkört.
- Ayana Kirigakure vagyok – mondta a lány rezzenéstelen arccal.
- Ugye elég, ha Ayanának hívlak? – kérdezte széles mosollyal az arcán Tyson.
- Azt hiszem, megteszi. Te mindig ilyen vagy? Mármint ilyen…
- Szívdöglesztő?
- Túlbuzgó, szeleburdi? Sorolhatnám még – mondta egy visszafojtott nevetés közben Ayana.
- Nem, most kicsit elfáradtam, le vagyok eresztve.
- Alig várom, hogy lássam milyen vagy kipihenten.
- Örülök, hogy ezt mondod. Holnap megmutathatom – mondta széles mosoly közben Tyson.
- Nem hiszem, hogy erre lenne lehetőség. De, ha kitartó vagy még összejöhet – mondta Ayana, miközben a fiú arcának minden egyes részét alaposan elraktározta az emlékezetében.
- Eddig még semmit nem adtam fel – mondta lelkesen a fiú és tekintetében elszántság csillant.
- Még változhat – mondta sejtelmes hangon Ayana, majd bájosan intett a fiúnak, és elköszönt tőle.
- Holnap látjuk egymást – köszönt el Tyson is, majd mikor Ayana alakja eltűnt a tömegben, ő is tovább állt.

A másnap reggelje korán köszöntött Konohára, verőfényes napsütéssel ébresztve a falut. Már a korai órákban is fullasztó meleg lengte körül a Tűz országát, mely rányomta a bélyegét a napra. A csapatok a megbeszélt időpontban, egyesével szállingóztak a találkozóra. Mindenkiben ott lapult a kíváncsiság, a lelkesedés és a megfelelésért való vágyakozás. Ugyan ezekkel a reményteli gondolatokkal sétált végig Konoha főutcáján az a kunoichi, aki hosszú idő után először tért vissza otthonába. A feladat, amelyet rábíztak kíváncsisággal és régen tapasztalt lelkesedéssel töltette el. Elmélkedésének véget vetett, mikor megpillantotta újdonsült csapatát, akikkel az elkövetkezendő időkben szoros kapcsolatba fog kerülni. A fiatal ninják egyszerre emelték tekintetüket a nőre, akinek barátságos arcán kedves mosoly húzódott. Rövid barna haja elegánsan ölelte körül keskeny arcát és sötét szemeiből megfoghatatlan bizalom és biztonság érződött. Testtartása magabiztos volt és erőt sugárzó.
- Jó reggelt, örülök, hogy mindannyian ide találtatok. – köszönt kedvesen, mikor a többiek elé lépett.
- Nem geninek vagyunk, hogy el… - Ash nem tudta befejezni a flegmára sikeredett válaszát, mert barátja, oldalába fúródó könyöke beléfojtotta a szót és abban a pillanatban el is fogyott a levegője.
- Azt akarta mondani, hogy még az este felderítettük a környéket – válaszolta Danny kijavítva barátját és viszonozta az őket üdvözlő kedves mosolyt.
- Kitalálom, ti vagytok Ash és Danny, a Szél országából. Úgy hallottam régóta barátok vagytok és jó a csapatmunkátok, ezért is vagytok most együtt ebben a csapatban – hadarta Ran. Mióta megkapta a csapatáról szóló információkat minden nap az bújta, és amit meglehetett róla jegyezni azt ő elraktározta mélyen a tudatában.
- A sensei jól informált. Azt is tudja mi a kedvenc ételünk? – kérdezte vigyorogva Danny.
- Az nem szerepelt a papíromon, de hamarosan ennek az információnak a megszerezésére is sor kerül.  És gondolom te lennél Ayana, a Víz országából. A csapatmunkádon javítani kell a Mizukage szerint, igaz, hercegnő? – kérdezte kíváncsian, és tekintete végig a lány reakcióját és mimikáit figyelte.
- Igen, igen és nem – válaszolta merev tekintettel Ayana és kerülte a többiek kíváncsi pillantását. – Én kunoichi vagyok.
- Helyes válasz – mondta elégedetten Ran. – Nem tudom mi a szokás a Víz és a Szél vidékén, de itt most mind egyenlő esélyekkel indultok. Nem akarok áltatni senkit, nem lesz könnyű feladat, de, ha összeszoktok… egymásra mindig számíthattok majd – mondta határozottan és szavainak igyekezett nyomatékot adni.
- Nem szoktam közösködni – mondta keresztbe font karokkal Ash.
- Ahogy én sem. – Tette hozzá Ayana, miközben tekintete mélyen belefúródott a fiúéba.
- Én viszont szeretek közösködni! – Tette fel a kezeit Danny. – Jár ezért valami jutalom?
- Hát ez nem lesz könnyű feladat… de azt hiszem mindannyian szeretjük a kihívásokat – mondta nevetve Ran.

Mindez idő alatt Konoha másik szegletében Gai bujkált, hogy meglepje új csapatát. Az ő lelkesedése most is hiánytalan volt, az pedig, hogy két ismerős, konohai arcot is viszontláthat még inkább felcsigázta. Az ifjoncok egymás után érkeztek meg, és már csak a csapat női tagjára kellett várni. Gai csöndben lapult meg, de nem tudta legyőzni izgalmát és türelmetlenül rontott ki az árnyékból, hogy lelkesen köszönthesse újdonsült tanítványait.
- Üdvözöllek titeket ifjú ninják! Én vagyok Maito Gai, és megtanítom nektek az ifjúság erejét, mely mindegyikőtökben ott tombol!
- Ez mindig így beszél? – kérdezte ledermedve Pucker a másik fiútól.
- Úgy tudom igen… - mondta hátra dőlve Kishi, miközben senseiük fülig érő mosolyát próbálta elemezni.
- Elnézést a késésért! – kiáltotta egy hang a távolból, de mire a többiek felemelték a fejüket már ott állt mellettük a lány a térdeire támaszkodva. – Segítenem kellett egy öreg néninek. – Lihegte egy ártatlan mosoly közben, és a két fiú egy pillanatra sem vette le a tekintetét a lányról.
- Ez igazán nemes tett, az örök riválisom is sokaknak segít cipekedni – mondta elismerően Gai.
- Valóban elbűvölő vagy, mármint amint csináltál… az elbűvölő – hadarta Kishi közelebb lépve a lányhoz.
- Komolyan bevették… - motyogta maga elé döbbent szemeket meresztve, és igyekezett elhúzódni Kishitől, ám a másik oldalról Puckba ütközött.
-  Mit keress egy ilyen hely, mint te… egy ilyen lányon, mint ez? – kérdezte vigyorogva.
- Fogjuk rá, hogy ezt értettem… - mondta Irana, majd keresztbefonta maga előtt a kezeit.
- Hé kugli fej, fogd vissza magad! – kiáltotta Kishi, mire Pucker kihívóan fordult a fiúhoz.
- Bátor vagy tökmag… vagy inkább ostoba. – Puck arcán diadalittas vigyor jelent meg, melyet Kishi bőszen viszonzott és megragadták egymás ruháját.
- Nem akarja leállítani őket? – kérdezte Irana, a senseiüktől.
- Ez az ifjúság tavasza! – felelte lelkesen Gai, miközben elégedetten szemlélte a csapatát.
- Jellemző, ezt is nekem kell elintézni. – Irana megropogtatta a kezeit, majd egy- egy jól irányzott ütéssel elhallgatatta a hangoskodókat.

Eközben Konoha hatalmas kapujában Maddie és Tyson várakozott. Mindketten behúzódtak, a falak árnyékába, elrejtőzve a nap tüzes sugaraitól. A megbeszélt időpont már jócskán eltelt, de még a senseiük és a csapat utolsó tagja sem volt jelen. A nap már egészen magasan járt, mikor Scar alakja feltűnt a távolban.
- Elkéstél! Szerencséd, hogy Kakashi még nem ért ide – köszöntötte a fiút Tyson, ám Scar ügyet sem vetett rá, csak hátát a falnak támasztva merenget.
- Ezt veheted tőle köszönésnek is – mondta Maddie, miközben tekintetét hosszan a különcködő fiúra emelte.
- Nincs sok kedvem titeket hallgatni, a te megjegyzéseidhez pedig pláne. – Fordul Maddie felé rezzenéstelen arccal. -  Majd, ha említésre méltó leszel, meghallgatlak.
- Fogd vissza magad, még csak egy perce vagy itt, de már túllőttél a célon! – Tyson hangja megremegett a feltörő dühtől.
- Ez fenyegetés akart lenni? Azokat nem hagyom válaszom nélkül – mondta rideg tekintettel Scar.
- Én pedig nem szoktam elutasítani a kihívásokat – mondta Tyson, mire Scar ellökte magát a faltól és közelebb lépett a fiúhoz.
- Na nem mintha nem élvezném azt ahogy pépé vernek, de nem azért vagyunk itt, hogy viszályt szítsunk – lépett a két fiú közé Madeline, de szúrós tekintetét Scar-ra szegezte.
- Nehéz lesz ezzel együtt működni – mondta Tyson, miközben szemeit egy percre sem fordította el a fiúról.
- Ebben legalább együtt értünk – mondta idegesen Scar, majd mind a ketten dühödt mozdulattal próbáltak hatni egymásra, de Maddie minden alkalommal közéjük állt.
- Hűtsétek már le magatokat! – kiáltott rájuk Madeline, aki ugyan ezzel a hévvel lökte félre Scart.
- Ne avatkozz bele! – kiáltott a lányra Scar és a lendület hevében elkapta annak a karját és erősen leszorította.
- Enged el, és velem foglalkozz! – kiáltotta dühösen Tyson, és mindketten emelték a kezüket, de mielőtt az ütés célba ért volna egy erős marok tartotta vissza a két fiatal ninját. A pillanatnyi döbbenet után, azonnal felismerték a közbe avatkozó férfit. – Kakashi –senei… - motyogta Tyson, és zavart tekintetét a ninjára emelte.
- Ha ez rajtam múlna, mind hárman megbuktok és mehetnétek haza. Nincs szükség olyanokra, akik csak szítani tudják a konfliktust – mondta ijesztő ridegséggel a hangjában Kakashi. – Azonban mindannyitok nagy szerencséjére, ti vagytok a kiválasztottak. Készüljetek fel, délután egy csapatként kell majd bizonyítanotok. – Kakashi elengedte a fiúk kezét, akik egyszerre távolodtak el egymástól, de tekintetük még dühös szikrákat szórt, és arcukról lerítt feldúltság.