2. fejezet

Az éjszakai tűnődésnek hála, a geninek karikás szemekkel ébredtek. A megbeszélt időben, most kivételesen mindenki megjelent.

- Jó reggelt mindenkinek - köszöntötte őket a Hokage, akinek a szemei alatt, szintén karikák húzódtak.

A geninek csak egy elhalló „Jót” tudtak kinyögni.

- Sok sikert az úton, 2 nap múlva találkozunk - szólt, majd útjára bocsátotta a ninjákat.

Már 9 is elmúlt, mikor Shiruku megtörte az addig uralkodó csendet:

- Szerintetek, ki lehet az akire a jóslat vonatkozik?

A kérdésre szinte, minden szem rá szegeződött, mire a genin megtorpant:

- Mi az? - kérdezte meglepetten.

- Ezt egyenlőre nem tudjuk - szólt Kakashi meglepően szigorú hangnemben - de ha tudnánk sem tartozna rátok.

- De hát… - folytatta volna a fiú, de Takumi belé fojtotta a szót.

- A senseieteknek igaza van, a legfontosabb feladatunk jelenleg a küldetés, koncentráljatok arra.

A továbbiakban több szó nem esett köztük erről, bár Shiruku agya továbbra is ezen járt.

Szerencséjükre gond nélkül elérték a Hang Falut, ahol a falu vezetője Yoruno Hakita várta őket.

- Örülök, hogy épségben megérkeztek - üdvözölte őket, majd kérte, hogy kövessék.

Ahogy végigsétáltak a falun, láthatták az Akatsuki pusztításának eredményét. Ledőlt házak, felperzselt vidék, sérültek és fájdalommal teli arcok.

- Itt már nyugodtan beszélgethetünk - szólt, Hakita, miközben becsukta irodája ajtaját és helyet foglalt az érkezőkkel szemben. - Rögtön a tárgyra térnék. Mint láthatják az Akatsuki nem bánt velünk, kesztyűs kézzel. A jóslat többé nincs nálunk, biztonságban. Egy hajszálon múlt, hogy nem kaparintották meg.

- Sok a sebesült? - kérdezte Takumi.

- A sebesült nem, de a halott igen - felelte lehajtott fejjel. - Számítottunk a támadásra, de arra nem, hogy ennyire erős lesz. A lényeg, hogy a jóslat ittlétéig megerősítettük a védelmet és szeretném, ha a hazafele úton 4 jouninom is elkísérné magukat - mondta, mondta miközben a szoba egyik sarkába mutatott, ahol 4 ninja állt és hajolt meg Kakashiék előtt.

- De előtte pihenniük kell, gondolom fáradtak - szólt halvány mosollyal az arcán a Falu vezetője. - Nem hiszem, hogy Kai ilyen hamar újra támadna. Bár nagy veszteségek értek minket, mi is okoztunk nekik kellemetlenséget.

- A szállásukhoz, Aina, a lányom vezeti el önöket - mondta, mire az ajtó kinyílt és egy 16 éves lány lépett be rajta.

- Kérem, kövessenek - szólt lágyan, mire a kis csapat elindult kifelé az ajtón.

- Szomorú egy hely - jegyezte meg Naora, közben lehuppant az ágyra.

- Igen, bár szebb időkben látnánk - mondta Takumi. - Kakashi senseiel még meg kell beszélnünk a hazaút tervét. Feküdj csak le nyugodtan, majd jövök.

- Okés - felelte, miközben levette a cipőjét.

- Holnap mikor induljunk vissza? - kérdezte Takumi, miközben leült Kakashival szemben az asztalhoz.

- Minél előbb, 10-kor? - vetette fel szokásos unott képpel.

- Remek. A jóslattal mi legyen? Úgy gondoltam felváltva kellene vinnünk, óránként cserélgetnénk, mit szólsz hozzá?

- Jó ötlet - felelte, majd hatalmas csend telepedett a szobára, amit Takumi tört meg.

- Sokat változtál, mióta nem találkoztunk.

- Mintha azt mondtad volna, hogy semmit sem változtam - felelte, majd az ablakhoz lépett és elmerengve nézett le a sokat szenvedett falura.

- Tudod, hogy hogy értem! Régen…

- Az már a múlt - szakította félbe a lányt, aki szomorú szemekkel nézett a neki hátat mutató ninjára.

- Hát persze - mondta mély csalódottsággal a hangjában - az már a múlt - majd kilépett az ajtón.