12 évvel ezelőtt

Az idő már kezdett hüvősödni, a levelek meg jelezve az ősz eljővetelét egyre jobban húllotak le a fák békés ágairól. Ez a védelem is hamar elmúlt azonban ,az eső senkinek nem kedvezett.

Nem volt lényeges fiatal vagy idős ,nő vagy férfi, mindenkit elért és elázatott. Egy magas , szikár alkatú de izmos férfi sétált komoly léptekkel ,míg előtte egy sárga esőkabátkába bújt alak lépdelt ,szinte futott sokkal vidámabban. A férfi próbálta a gyermek felé tartani az esernyőt ,de ez nem igazán sikerült ,az állandóan kibújt belőle.

- Gyere bujj alá. - szólalt meg kedvesen, ez a gyermek számára nagyon sokat jelentett.

A kislány csak kis fejét kezdte rázni egyre jobban hol jobbra hol balra ,míg a kapucni alól kikukucskálódott a dús barna haja is,s azokkal a nagy de mély sötét szemeivel nézett édesapjára. Az eső már eláztatta kedves fehér arcát, ahogyan a kabát is tele volt már ,de nem engedte ,hogy a gyermek teste is kapjon belőle. A kislány apró durcát húzott arcára ,úgy pillantot édesen apjára.

-  Nem...én szeretem az esőt. - ellenkezett édesapjának aztán elmosolyodva tovább ment előtte néha nagyobbat lépve kis lábaival.

A férfi zavart mosolyal nézett a kislányra. Nem volt a legjobb gyermek ,de rossznak sem volt mondható...inkább eleven. Kedves ,kiváncsi, úgyan akkor makacs és néha harcias.

Amit kellet megcsinált , és a nagypapa nagy kedvence is volt ,édes mosolya miatt is.

- Na és... hogy telt a mai napod ? - sóhajtott fel mégis a férfi ,nem erőltetve a dolgot.

- Jóól! - mosolygot boldogan a lány magyarázva a dolgokat. - Miútán elhozott engem Tessai-san az oviból ,Urahara-sama-nál találkoztam Bee-chan-el és játszottunk ,méghozzá sokat. Olyan furcsa dolgokat mesélt....éééss

- Mégis miket ? - szólalt váratlanul meg a férfi miközben szemei megrebbentek.

A lánya értetlenül pillantott rá, hirtelen azt hitte valami rosszat mondot.

- Öhm.... csak mesélt a lelkek világáról..és arról ,hogy odamegyünk ha innen eltávozunk...meg valamiféle Kidou-król mesélt...

- Kis virágom... ezek csak mesék... - mondta a férfi jelezve ,hogy ezt a témát befejezte, és nem szeretne róla beszélni. Tekintette komorabb lett. Fejében gondolatok cikáztak, olyanok melyek csak 1 hete történtek meg.

~ - Orimeből nem lesz shinigami. Nem akarom, hogy kapcsolata legyen Soul cityvel, vagy bármivel, ami arra emlékeztetné. Biztonságban akarom tudni.

- Ichigo… - szólt közbe Rukia, de nem tudta mit mondhatna még.

- Komolyan azt hiszed, hogy ha te a közelében vagy, meg tudod óvni ezektől? – kérdezte rémisztő komolysággal Yoruichi, melyre senki nem válaszolt. ~

A férfi ég ígyis tisztában volt vele, hogy a jelenléte vonzza a hollowokat, de normális életet szeretett volna a lányának, és ez most sem változott. A kislány kissé csalodott arcot vágott ,majd úgyan olyan elgondolkodó arcot vágott ,mint az apja. Bár nagyon hasonlitott rá sok dologban ,külsőleg tiszta anyja volt és a családok keveréke.

Egyre közelebb értek a házhoz ahol laktak egy külön lakásban. A férfi észrevette kislánya kissé szomorkás hangulatátt s ekkor a szemeit megforgatta egy halk sóhajjal ,gyors mozdulattal legugolva egy szintre helyezkedett kicsiny gyermekével és átölelte szorosan.

- Én kiiis virágom. - mondta kedvesen, és szintén teljes szívéből ,hogy jobb kedvre derítse a lánykát. Igazából sokat változtak mindanyian ez alatt a hosszú idő elteltével ,ám mikor ez a csöpség megérkezett a férfi életébe ,akkor lett olyan váratlan és teljes ez a fordulat.

A lányát szerette volna megvédeni ha lehetett mindentől amit ők átéltek, felvíditani, sosem szeretet volna látni az arcán bármi féle szomorkás formát. Amikor ő megszületett ,értette meg

az anyja régi cselekedetétt és az apja dolgait, bár egy részét még mindig különcnek tartotta.

- Naaa APA! - nevetett fel halkan csengő hangjával a kislány s ekkor kinyitodott az előttük lévő ajtó. Abban egy női alak jelent meg , nagy mosolyal eldöntötte picit a fejét ,úgy köszöntötte a hazatérőket.

- Kurosaki-kun, Ori-chan. - mosolygot a nő ,már egy ideje leszokott arról ,hogy férjét a vezetéknevén hívja. Aztán kicsit értetenebb vonás jelent meg az arcán - Eláztatok ?

- Csak én ! - ugrott ki büszkén apja karjai közül lányka ,majd belépet az ajtón, levette a vízes kabátját,elrakta a helyére ,hogy száradjon ,s levéve a csizmáit ,felfutott a lépcsön.

- Valami fontos dolga lehet... - nézett zavart mosolyal az anyja útána ,majd vissza pilantott lepödöten mikora férfi mellé lépett váratlanul s becsukva az ajtót megpuszilta a nő arcát.

Ichigo beletúrt zavartan narancsos hajába elvont szemekkels úgy kezdte volna a magyarázatott de Orihime hamarabb szólalt meg.

- Csináltam teát... igyunk egy csészével.

Lassan besétáltak a konyhába,a férfi szokásosan szinte levágta magát a székbe s elgondolkodva tartotta a fejét pár pillanatra. A szemeiből ki volt olvható min gondolkodott s egyáltalán ,hogy érintette a dolog. Orihime kirakta az esernyőt majd egy kisteát öntött a csészékbe s lerakta először a féfi elé ,majd vele szembe leülve belekortyolt a másikba.

A gőz kecsesen távozott a forró teából ,mintha jobb dolga nem is lehetett volna, s a férfi ezt figyelte szorgalmasa ,mintha valami hatalmas kisérletnek az eredménye lenne.

Orihime látta a férjén ezt a zavart, s tudta is mi volt ez.

- Aggódsz még mindig miatta ?

- Ma is Seabee mesélt neki...

- Egy hét múlva mindenek vége... addig hagyd ,hagy nevessenek.. ígyis olyan szomorú lesz nélküle. Abarai-san sem örül ennek annyira.

- Heh...  kiváncsi leszek mit kezd a kislánnyal..talán benő végre a feje lágya...aztán nem mondja többet ,hogy " nekem csipogsz kicsi csibe" és egyebek. - forgatta meg a szemeit Ichigo.

Orihime ,csak megértően elmosolyodott a férje felé, belekortyolt a teájába de közben rajta hagyta a tekintetétt.

- Inkább csak félted a lányod... pont úgy mint ő....Vagy még jobban.

- Úgyan ! - legyintett úgy Ichigo mint akit rajta kaptak valamin. - Természetes ha féltem picit.

- Picit ? - nevetett halkan a nő - Szerintem Orime kérőit te akasztod majd saját kezeddel fel.

Ichigo nézett feleségére zavart mosolyal ,majd tényleges elgondolkozott ezen, ezt a felesége észrevette, lassan az asztalra helyezte a kezét a férfi felé ,aki ezt észrevéve rárakta a nő kezére a sajátját.

- Nem lesz gond...megígérem ,hogy megvédelek titeket.

- Ichi... - kezdte el a nő ,de ekkor váratlanl mindketten felkaptáka  fejüket ,s egymásra néztek.

Nagy lélek energiát éreztek a közelben s mindenképpen ijedten hatott egy pillanatra.

- Egy Hollow ?

- Valószínű. - jelentette ki a férfi ,majd a "jelvényével" kilépett a testéből - Majd megbeszéljük késöbb. - mondta aztán rohanásba kezdett.

Eközben fentről valaki figyelte kissé szomorú ,sötét nagy szemekkel a távozó ,fekete ruhás alakot. Halkan dudolt közben valamit .

- Ebben a csendes éjben, én várok

Ez alatt az idő alatt, a mosolyod elpárolgot

Most, hogy egy kevés idő el telt,

Megtalált emlékeim kezdik újra.....

Aztán a kislány váratlanul elhalgatott s figyelte a férfit.

- Apu.....

A vöröshajú lány váratlanul felkapta ijedten a fejét miközben Ururu az ételt szolgálta fel az asztalnál ülöknek.

- Szóval érzed....igaz Seabee?... - mosolyodott el Urahara miközben a legyezőjét maga elé tartotta ,aztán össze csukta egy nagy mosoly közepette s lerakta az asztalra.- Ohh...ez nagyon finomnak igérkezik Ururu...

A kislány csak vissza tekintett a mókás férfira ,aztán elmosolyodva a pálcával beleturt az ételbe.

- Szóval apa jövöhéten jön értem ?

- Azt a hírt kaptam . - válaszolta a férfi miközben felemelte egyik kezét. - Gyere Tessai ,egyél velünk.