- Ez szerintem nem jó ötlet Seabee-chan. - kezdte a lányka kicsit összehúzva magát rádölve a másikra.

- Csss... csak figyelj . - válaszolta a másik egy kacsintással enyhítve az apró félelmet amely megjelent a barna hajú lánykába.

Az csak elmosolyodott ahogyan barátnője lelket öntött belé ,majd egy pillanat múlva már felkiáltott a vöröske őt elhúzva.

- TÁMADÁÁÁÁS! - kiáltotta Seabee s közben nagy lendülettel és meglepő gyorsasággal és atlétikus trükkökel rohamozta meg ellenfelét.

Eközben a másik lányt ahogyan húzta magával elbotlot egy kis kiállásban, s majdnem taknyolt egyet ,de ekkor mindkét lányt elkapta egy férfi a ruhájuk nyakájánál fogva.

Az idő csak telt mikőzben a férfi nyugodt léptekkel vitte ki a két csintalant az alsó részlegből. Orime nyugodtan elfogatta szomorú tekintettel a sorsát mikőzben lógott ,ekőzben Bee egyre hevesebben kapálózott és kiabált.A férfi egyenként vette lefele a lépcső fokokat, majd Tessai egy nyugodt mozdulattal lerakta a két lányt egy furcsa helyen.

- EEEZ NEM ÉR! KIHASZNLJA ,HOGY NAGYOBB NÁLUNK! - pattant fel Seabee.

- Ez a két ccsöpség itt kukukcskált . - jegyezte meg Tessai.

- Bee-chan... - kezdte el ijedt hangon Orime miközben húzni kezdte barátnője ruhájának ing ujját. - Bee-chan...néz körül...

- Tessék Orime-chan... - nézet rá értetlenül a vöröske mikor észrevette ő is azt amit a másik még  előtte.

Ahogyan megpillantotta az előttük lévő dolgokat ,alakokat rögtön egy hatalmas zavart vigyor jelent meg az arcán, s kezével a tarkóját vakarta meg.

A három férfiből kettő lepödöten állt elől ,míg a harmadik fura fazon csak a legyezőjét tartotta egy sunyi mosoly előtt.

A narancs hajú férfi rögtön elvétve egy pillantást vetett a másikra ,kissé szemrehányó vigyorral.

- Apja lánya.... csak ne keverje bajba az enyémet....

- Ne pampogj nekem ... - szólt fel Renji ,aztán észrevette a két lány lepödöt tekintetétt mire köhintett egyet. - Inkább folytassuk Kurosaki....

A vörös hajú megfordult ,de még megszólalt miközben fegyverét maga elé rakta.

- Urahara-san... kérem vigye ki a lányokat.

- Igen...ebben én is egyet értek... - vonta el a fejét apró méreggel Ichigo. Nem szerette amikor a lánya így látta, mert sosem tudta normálisan kimagyarázni a helyzetett.

 - Hééé - állt ki váratlanul Bee csipőre tett kezekkel. - Nem vagyunk mi babák...

A két férfi nem pillantott hátra ,de Ichigo rápillantott félváról egy apró idegesen vigyorral bartjára.

- Honnan ismerős ez nekem ?

- Héé! Ha ennyire zavar akkor bírd már ki azt a pár napot!

Ichigo váratlanul elnézett ahogyan Renji is apró sértödést bevetve. A vörös hajú tudta jól ,bajtársa nem ezért mondta mindezt, de nem volt kedve most ehhez a témához sem beszélgetéshez. A két lány csak csendben elvonta a tekintetétt egymásról szomorúan ,majd Urahara intett egyet.

- Tessai,kérlek vidd ki innen a két lánykát ,mert apjaiknak most dolga van.

- Ez nem ér...mindent eltitkolnak elölünk... - nézett fel Seabee miközbe szép kék szemei határozotan csillogtak fel a vágytól és erőtől ami bene lakozott.

Urahara jól ismerte ezt a tekintetett ,mert valami hasonló ragyogott mindig a keresztanyja szemeiben is ez és valami pajzán vigyor.

A férfi lassan maga elé emelte a legyezőjét ,majd kacérkodva intett.

- Tessai-san al menjetek csak ki nyugodtan... fent van egy kis süti...és majd megbeszéljük ezt....

A két lány egymásra nézett váratlanul ,majd Bee nagy mosolyal fogta meg kis barátnője karját s kifutott vele. Az azonban még előtte látta a férfi szemeit és a benne rejlő jövő nagy titkait.

A lépcsőnak a nagy fokjait a lányok könnyebb ugrásokkal megoldották s leelőzve Tessai-t kijutottak a bolt felső szintjére.

Ott az asztalon díszelget a doboz melyben finomabbnál finomabb édeségek voltak s melyek Seabee nagy kedvencei voltak a földi léte alatt.

Orime nagy mosolyal nézte barátnője arcát az étel látván. S leült vele szembe.
Ekkor váratlanul egy nagyobb sikoltást hallotak mire felkapták a fejüket ,de főleg a vöröske.

- Seabee-chan.. - nézett rá a másik lány, azonban az említett elejtette az ételt ,majd megragadva a bana hajú lányka kezét elkezdett elrohanni.

Először a házból ki ,majd onnan is tovább. Egyenesen az utcákon keresztül oda ahonnan érezte ezt az energiát.

~ Valami baj van.... ~

Az utcákon kevesen járkáltak pedig még csak délután öt felejárt az idő.  A nap is sütött bár már kicsit álmosabban ,mint ahogyan a reggeli müszakját kezdte el.

- Mégis ha megtaláljuk mi ez ,akkor mit csinálunk Seabbe-chan ?

- Semmit.... - válaszolta  a másik határozotan mikőzben gyanakodva méregetett minden sarkot és alakot.

- De...ezt nem értem, akkor miért jöttünk ki ? - pillantott rá értetlenül a barna hajú lányka.

A másik most rá meresztette a szemeit arra a fehéres baba arcú gyermekre ,akinek most arcán tükröződtek a városi ,a lámpa fények.

Orime meg látta barátnője szemeiben azt a reményteli szomorúságot ,ami csillogot odabent és amit hirtelen nem tudott hova rakni.

- Bee-chan... - motyogta elnyúló hangon a lány.

- Csak... - kezdte magyarázni a dolgokat a kérdezet lesütve szemeit kicst arréb tolva fejét.- Annyira ismerős volt ez a lélek energia...és azt hittem....azt hittem.

Orime hamar megértette mire gondolt a lány mikőzben a hangja kezdet eltorzulni ,elcsuklani. Ám tartott magát és ezt az erőt ő mindig is tisztelte az Abarai lányban.

- Bee-chan - mosolyodott el megértően a barna hajú mikor váratlanul a másik felpillantott ,szemei szikrákat zúditottak előre s egy pillanat alatt elrántotta oldalra, úgy hogy estek egy nagyot a betonra.

- Jól vagy Orime ? - nézett rá komolyan Seabee mikőzben az bolintott ijedten egyet. Ekkor felkapta a fejét s előre meredt

 - ÁÁÁÁÁ - kiáltott a másik lányka fejéhez kapva a kezeit ahogyan melléjük csapódott az erős és súlyos vas lámpa ,kissé össze nyomódva.

Seabee szép kék szemei ekkor összeszükültek s szinte pánik szerűen nézett fel. Az árnyék pedig csak elsőtétitette a két fiatalt akik most először votak ilyen éles helyzetben. Lassan megjelent a maszk alakja is ,a fogak melyek kiálltak belőle ijesztően fénylettek fel a sötétséges alakból. Hatalmas szemei pedig üregesek voltak, arcán is csak pár csík volt.

~ Mozdulj... mozdulj már ~

Morogta magában a vöröske ahogyan ledermedt a látványtól, aztán halk szipogást hallott ,melyre szemeit oda kényszerítette a hang irányába.

~ Orime....~

A lány könnyei apró foltként folytak le a fehéres arcról miközben csak a Hollow-ot bámulta.Nem sírt hagosan ,nem pánikolt...csak nézett előre...és ez megijesztette Bee-t.

Váratlanul vicsoritott egyet a lány s elkapva barátnőj karját ,feltápászkodott és elkezdtek rohanni.

- Gyorsabban, gyorsabban! - kiáltotta Bee ,miközben húzta  a másikat. De igaza volt , sietniük kellet hiszen a betonon egyre jobban meglátszodtak a betaposott nyomok, s maga a Hollow amit csak ők láttak ,is egyre jobban érte be őket.

Ekkor váratlanul egy fényes csíkot lehetett csak látni ami a két kicsi gyermek melett suhant el ,megállítva a hollow-ot.

Majd az a fény alakott öltött ,s egyre jobban lehetett ha homályosan is kivenni az alakot.

Bee szemei kikerekedtek ,mintha szellemet látott volna ,bár magában gondolva tényleg hasonló jelenséggel álhatott szemben.

Szemeiben apró könnyek gyülekeztek amik végül nem hagyták el a helyüket csak befényesítették a szemeket.

Az alaknak a fenekéig hullot le gyönyörű szőke haja és kreol bőrénél ez szinte arany csillogásban hatott. Fekete ruhálya hozzá simult a bőréhez.

- A....anya.... -  motyogta keservesen a vörös hajú lányka mire a nő eldöntötte a fejét felé s ekkor meglátta úgyan azokat a gyönyörű kék szemeket melyeket ő is viselt.

A nő kreolos arcán megjelent egy apró de búzdító és kedves mosoly. Seabee megtöröte a szemeit hátha képzelődik s mire kinyitotta már nem volt ott semmi. Azonban ekkor a távolból ismerős hangok szólaltak fel.

- Getsuga Tenshou!! - kiáltotta Ichigo átvágva a Hollow maszkját aki egy pillanat allat megsemisült ,míg Renji felkapta a karjaiba a két lányt.

A két férfi mérgesen nézett a két fiatalra ,és indokoltan. Hiszen olyan félelmet okoztak akaratlanul is nekik ,amit sohasem szeretne egy szülő sem megismerni.

A nap véglegesen lement s hosszas ,zavart csend következet a boltban melyben újra összegyűltek.

Urahara takarta magát a legyezőjével és sokkal könnyebben vette a dolgokat mint a két férfi, ső még mosolygot is.

Azonban a két kislány lesütve tartotta a fejét ,hosszan szégyelve magukat.

- Fogalmam sincs honnan jöhetett ez az eszméletlenül hülye ötlet! Tudjátok mi let volna ha nem érünk oda ? - kérdezte az asztalra csapva mérgesen Ichigo.

- Sajnáljuk... - mondták egyszerre, ám Bee még mindig nem volt lelék jelenlétben ott.ég mindig azon az eseten járt a feje ,még mindig.

~ Nem lehetett illuzió..hiszen valami tényleg megállitotta a Hollow-ot egy pillanatra...~

- Seabee... olyan ,mintha nem is lennél itt.  Nagyon haragszom rád ,mert tudod jól ,hogy Orime-nek nincs sok kapcsolata ezekkel a dogokkal ,nem látja őket.

~ Szerencsére...~

Tette a homlokát ráncolva a kezét oda Ichigo egy nagyot sóhajtva.

- De érzem! - kezdte el a lány határozotan amire apja is lepedten figyelt. - Amúgy sem Seabee a hibás apa!

- Orime... - motyogta halkan a másik lányka.

- Kifutottunk ,mert Bee-chan-nek megérzése volt....de nem a Hollow vagy mi miatt, hanem... - kezdte el ,de ekkor a vörös befogta a lány száját.

- Csak véd engem.... nem figyeltem elégé, az én hibám. - jelentette ki komolyan apjára tekintve Bee , miközben az felsóhajtott egyet ,majd Urahara-ra pillantott.

- Mikor lesz kész az átjáró ?

- Már holnap lehet rajta utazni. - mondta a férfi a legyezőjét összecsukva mire a két lány felnézett váralanul.- És most... jobb ha magára hagyjuk a két fiatalt. Mondanivalóm van nektek .

A két férfi értetlenül állt fel ,majd közömbösen ,amolyan "semmi kedvem ehhez" mentek ki a másik után.

Bee csendben ült nem nézett a másikra ,de az váratlanul ráugrott ,úgy ölelte szoritotta ,mintha sosem szeretné elengedni.

- Beeee-chan!

- O..Or...Orime...megfojtasz! - szólalt fel lepödöten a másik ,s mire a barátnje elengedte mélyen kapkodta a levegőket.

Aztán értetlenül nézett a lányra.

- Mire volt jó ez ?

Az csak emosolyodott kedvesen.

- Bee-chan olyan mint egy csillag.

- Hehh ? - nézett ijedten egy zavart mosolyal ecsetelve Seabee - öhm... Orime, bevertd a fejed ?

A lány csak megrázta a fejét ,majd előre nézett a sötét szoba falaira ahová most apró fény pontok lettek láthatóak.

- Egy csillag mely nagyon fényes ,és ha egyszer el is tünik mert eltakarja a sötétség, vagy egy másik csillag ,úgyis visszatér, sosem alszik ki. Egy csillag mely hullik a vágyai felé és beteljesítí...egy csillag mely a barátaival van körlvéve és mindig mosolyog.

- Öhm.... - pillázott zavartan még mindig Bee ,de halványan pirulni kezdett arcocskája.

- És ez a csillag..ami te vagy....ez az én csillagom,a mienk, Seabee. - fejezte be majd kedves mosolyal fogta meg barátnője kezét.

A másik erre száját harapta s zavartan nézett. Szemei kissebbek ,letek majd egy apró könnye hullajtva ölelte át a lánykát.

- Orimeeee....