A nap kecsesen jött elő rejtekeiből, s ahogyan kellemes melegségével és fényével besűtött az ablakok üvegén rögtön kipattantotta az embereket is az ágy oltalmából.

Így történt azokal az ég kék szemekkel is amelyek ebben a kis helyben kellemes időket töltött itt mostanság. Ő azonban mégsem érezte a nap melegét az ölelést mely mindenkit áthatott. Sőt , kezeivel kissé átölelte magát mintha fázna. Úgy érezte szíve megszakadt és a fagy teljesen köreőleli ,átjárja ,mint egy kínzó jégkamra egy jégkorszak mely nem akar felolvadni. Csak így kuporgot a szoba közepén mikőzben várta ,hogy teljen az idő ,s tekintetével csak a kinti eget kémlelte ,agyával végig kirándulva az eddigi helyeket melyeket bejártak. Szomorú volt és nagyon dühös ,főleg az apjára ,de tudta nem tehet semmit. Ekkor halk léptek koppantak a padlón ,majd egy férfi koogott be a nyit ajtóban ,nehogy mégis baj legyen. Tudta a lányának milyen ez a mai nap, s félt ,hogy ezek miatt nem tud majd neki rendesen megadni mindent ,amig ilyen kicsi.

- Mit akarsz ? - terelte el a tekintetétt a lány, semmikép nem szeretett volna az apjára nézni.

- Csak bejöttem megnézni , hogy hogy vagy... - lépett egyre közelebb ,majd kedvezményezően legugolt a lánya mellé egy vigyorral. - Nem kell ezt ijen véresen komolyan venned Seabee... még sokat találkozhattok. Ez csak átmeneti.....

- A Gotei 13 be akarja egy időre szüntetni az átmeneteleket. - pillantott az apjára. - Nem vagyok buta apa. Tudok róla.

A féfi sóhajtott majd leült a lánya mellé. Megsimogatta mosolyal annak a buksiját ,majd a kezeit keresztbe tette.

- Persze ,hisz anyád eszét örökölted....- itt elcsendesedett ,majd kis kihagyás után folytatta  - De nem hagyhatlak itt...

- És...és Urahara-san vag Ichi....Igen Ichi biztosan örülne is még nekem! - kapkodott az ötleten a lány nagy mosolyal, amit a apja szomorúan vett tudomásul

Elvonta a fejét ,majd lenézett.

- De....akkor engem nem látnál..az nem zavarna ?

A kislány mosolya eltűnt váratlanul s újra az eget kezdte nézni kint. Cseberből gödörbe eset. Lassan elkezdett zavartan játszadózni az ujjaival ,közben egyre idegesebb lett.

- Dehogynem...ez nem kérdés.... Nem maradhatnál te is itt ?

A férfi megdöbbent majd megértően mosolyodott el.

- Nem...sajnos nem lehet. Visszatérve az előzőekre....

- Igen ?

- Urahara-san nem fog ráérni mostanság... - emelte kezeit a tarkójához a férfi miközben ezeket sejtelmesen mondta ki - É Ichi...vagyis Yoruichi - itt nyelt egyet - szintén Soul Society-ben tartozkodik most.

- De...ő nem Urahara-san-al van ? - lepödött meg a lány  , mire Renji elmosolyodott felé ,fél szemét eltakarva egyik kezével.

- Látod... nem csak te válsz el egy jó barátodtól egy jó időre....

- Értem....akkor már mindegy... nem igaz apa ?

- De... ha úgy vesszük ,már mindegy Bee.- A férfi felállt - Naa... akkor pakoljunk, gondolom azt a pár dolgot amit it kaptál szeretnéd elhozni...nem ?

- De...de - bólintott a lány ahogyan szobájának sarkába pillantott ahol pár játékot és egyébb apróságokat gyűjtött de főleg édeséges zacskók voltak már elcsomagolva.

Ahogyan a férfi kilépett Seabee ott termet a sarokban és pakolni kezdet atyai tanácsra . Váratlanul elzúhant melette valami ,mire ijedten tekintett fel.

Lassan felemelte a földről a plüst ami életelenül hevert ott. Jól megnézte ,egy panda volt ,nagy mosolyal. Ismerős mosolyal.

Hirtelen a lány arcán is megjelent a nagy mosoly mely egy örömteljes pillanatott éreztetett vele ebben a méregben és csalódásban.

- Azt hiszem te nem jössz velem a lelkek világába.

- Uhh... fárasztó volt ez a nap... - dölt a székbe Ichigo ,miközben Orihime elmosolyodva folytatta a mosogatást, aztán ez a mosoly húzódássa kicsit aggodalmasabb lett ,de még tartotta a formáját.

- Kurosaki-kun.....

- Hm ?!

- Sokat gondolkodtam ezen a dolgon. Tudod ,hogy elvegyük Orime emlékeit....

- Hidd el én sem örülök de... - kezdte a magyarákodást a férfi ,de a nő beleszólt váratlanul.

- Benne vagyok.

- Tessék ? - nézett rá lepödöten a férj.

- Tudod gondolkodtam... - fordult meg és nekidölt a pultnak. Kezeit a rongyal törölgette. - Ha minden igaz ,mégha a te erődet nem is örökölte a Hibiszkuszt mindenkép ,és mivel azt mondtad Soul Society-t Espada-k fenyegették meg...

- Nem kell aggodnod. Sosem kerül át...nem engednénk. És igazad van ,jelen pillanat szerint tőlem nem igazán örökölt semmit. Érzékeli őket ,de nem látja. Én láttam ket ennyi dősen. - piszkálgatta a férfi a széket. Hangjában benne csengett a megnyugvás és egy kicsit a csalódás is.

- Persze....de.

- Ne aggódj Inoue. - állt, fel apró mosolyal ami hamarosan eltünt. - Hol van most Orime ?

- Kiment picit játszani....

- Na...így jó is lesz. - mosolyodott el a lányka ,majd leült a fübe s eligazgatta a kis kamillákat amelyeket nemrég szedet.

Kezeit összerakta ,majd lehunyta szemeit s az óhajait motyogta halkan.

- Kérlek... ne vedd el így tőlem Bee-chant. És ha mégis muszály ,ne fájjon neki annyira és legyen jól....- aztán bolintott s kinyitota a szemét oldalra nézve.

Melette egy lélek érdeklődve tekintett a lányra. Az is egyidős lehetett mint Orime, és nem teljesen értette ezt.

Megérintette a lány vállát ,mire az előre meredt ,szemével elnézett majd aztán újra előre s igazgattni kezdte a virágokat.

- Miért vagy még itt ?

A szellem lányka csak nézett rá ,majd nagy mosolyal kezdett volna bele mikor a barna hajú folytatta.

- Sajnos nem hallak vagy látlak...de örülök neked.

Annak a mosolya lelohadt ,majd újra bólintott vidáman. Megérintette a lány vállát ismételten aztán elment.

~ A tegnapi fény... azt még én is láttam... Bee-chan miért nem árulta el? ~

Igazgatta még mindig a növényeket.

- Miért volt ez jó neki?

- Kurosaki ? - állt meg értetlenül valaki meg melette.

A lányka lassan s lepedten felnézett a férfire aki méregette a lányt. Körülötte vele egykorú három gyermek állt ,azonban egyáltalán nem hasonlítottak a férfra.

Orime értetlenül nézte a férfit aki most ezekkel a gyermekekkel volt ,sosem tudott róluk semmit.

Rájuk nézett. Két világos hajú és szemű egy sötét hajú és világos szemű, nagyon furcsák voltak elsőre, bár tudta a lány,hogy ezt mások gondolták róla.

- Sado-san... - pillantott ,majd meghajolt a kislány. Azonban ekkor hirtelen 4-et ütött az óra mire mindenki felkapta a fejét.

- Hamarosan haza megyünk. - jegyezte meg nyugodtan a férfi.

- Sajnálom Sado-san... mennem kell... viszlááát! Sziasztok! - hadarta Orime egy ismételt hajlással s kis lábait szedve futni kezdett gyorsan vissza fele.

- Mi ütött belé ? - nézett az egyik fiú fel a férfira.

- Csak a szokásos ahogyan a szülöket nézem. - mondta Chad ,majd tovább haladt előre tolva a gyermekeket, nekik is haza kellett még ma érni.

Azonban az egyik csak értetlenül nézett a lány nyomában.

~ Csak érjek még oda....~

A felnöttek csak beszélgettek ,az utolsó mondatokat küldték egymás felé , hiszen ők tudták mennyi időre is távolodnak el.

A vörös hajú kislány ideges és csalodott arccal kereste azt aki miatt ő félt.

Akire eddig várt és aki miatt szeretett volna maradni. De ez az arc sehol nem volt.

Lassan odalépkedett a recsegő padlón Orihime elé és meghúzta a nő szoknyáját.

- Hol van Orime?

- Hidd el Seabee-chan ,mindjárt ideér...

- Azonban nincs sok időnk , hamarosan kinyitódik a kapu. - jegyezte meg Urahara miközben a dobozok között fel-alá mászkált. Aztán megállt Seabee melett ,legugolt hozzá s valamit a fülébe suttogot, száját eltakarva a legyezővel.

- Héé Urahara, tűnés a lányom közeléből! - húzta el kezét Renji felszólva.

- Akkor marad a megállapodás... úgye  Renji ? - nyújtotta felé a kezét Ichigo.

A férfi először felsóhajtott majd nagy vigyorral kezet rázott vele.

- Rendben Ichigo.

Orihime ,csak mosolyogva nézte őket ,bár maga a megálapodás zavarta egy kicsit. Főképp mert lehet a jövőre nézve a gyerekeknek is köze lesz ehhez.

Most Bee-t nézte akinek mosoly eltűnt az arcáról.

Hirtelen nagy fény kiséretében kitárodott a kapu s emiatt Urahara fel is kiáltott.

Renji megfogta a lánya vállát aki idegesen összehúzta a szemeit ,majd mérgesen elrántotta apja kezei közül magát s a földhöz csapta a macit amit eddig a kezében tartott. Hatalmasatt csalódott ,mert úgy érezte elvesztett megint valakit aki fontos volt nagyon neki. Az anyja útán most ez....

- Seabee  - szólt lepedten és apró szomorúsággal a hangjában fel a vörös hajú férfi ,majd elkapta a lány kezét. mennünk kell....

- Nem akarok! NEM AKAROK ELMENNI ISMÉT! NEM AKAROK ELVESZÍTENI VALAKIT ISMÉT!

Renji szemei kitágultak s szomorúan engedte el a lányát.

- Nem lesz sokáig nyitva a kapu... - kezdte el Urahara ,majd rákacsintott Seabee-re. - Úgy hallom jön valaki.

Ekkor a szülei melett gyorsan, lihegve futott el a barna hajú lányka egyenesen neki baránőjének, átölelve őt.

- SAJNÁLOM! -kezdte Orime ,de Bee csak a fejét rázta.

Közben Orihime elforditotta a fejét ahogyan Ichigo is, és Renji csak beállt az ajtóba.

- Tessék ez a tied. - adott át a lány egy kis sárga plüst amit ő vart. - Látod mosolyog...úgy hogyan te szoktál.

- Egy csillag....

- Megmondtam...te vagy a csillagom.

Seabee feltekintett a naiv lánykára.

- És mikor jössz vissza ? Mond ? Pár hét ? Hónap ?

A vöröske nem bírt hazudni a lánynak ,sem hitetgetni, így halványan elmosolyodott mikőzben felkötötte az oldalára a csillagot.

- Hamarosan....

A barna hajú nagy mosolyal ecsetelte ezt a kijelentést ,bár pontos időtnem tartalmazott.

Aztán a lépések gyorsultak s a vöröske elfordítva az arcát ,hogy senki ne lássa futott be a kapun ,majd az apja követte és bezáródott mögöttük.

- Aztán mond el amit üzentem Yoruichi-nek!!! - integetett vidáman Urahara.

- SAYONARA HOSHIII! - kiáltott még utána a kislány.

Ichigo és Orihime a lányukat nézték. Az sírt ,de mosolyogva fogta azt a panda macit amit nemrég még Seabee csapott a földhöz.

- Azon a helyen, ahol a csillagok lehullanak,

Én vagyok az, aki mindig a nevetett.

Bár mi most egymástól elváltunk...

Mi is találkozunk újra, igaz?

Dúdolta halkan a lány ,majd Ichigo odament s megfogta a lány kezét.

- Ideje indúlni... holnap óvoda...

- Köszönünk mindent Urahara-san. - hajolt meg Orihime ,majd elindultak.

A kislány csak szóritotta a macit ahogya a másik azt a kis csillagot.

A napok teltek s múltak.

A szülők észrevették ,hogy gyermekük nem mindig olyan vidám mint kellene ,vagy ha igen kicsit zárkozottabb lett.

- Ichigo....szerinted jól döntöttünk ?

A férfi nézte a kutyusos alakú cukorkás dobozt ,majd sóhajtott.

- Én csak remélem valami normális emléket kap....